Nem szeretném hosszas monológgal felvezetni Budha Tomi interjújának második részét, hiszen már az első rész is kellő figyelmet és nagyszámú kommentet kapott. Talán annyit megjegyeznék, hogy a mai napon nyílik egy kiállítás melyen Ő is részt vesz.

Min dolgozol mostanában?

Sok mindenen. Ez még titkos, majd szeptembertől lesz publikus. De ez inkább szociológia, mint egyszerűen street art. Pont ezért bonyolultabb és sokkal komolyabb. Gyűjtőmunka. Városi régészet tulajdonképpen. Egy kicsit olyan, mint az Egymillió lépés Magyarországon. Minden megálló egy új projektet ad. Új ötleteket ad, új gondolatok jönnek a fejedbe, amiket be tudsz építeni a munkáidba. Itt jön a legnagyobb giccs: a Téma mindig az utcán hever. Ha látsz és figyelsz, akkor rájössz, hogy minden ott van. Például végigmész Pécsen a fagyizók tábláját megnézed és az a figuravilág, az a betűtípus lesz majd a trend 2 év múlva a pólókon. És majd az mondják rá, hogy mennyire menő. Igen, csak az emberek nem jönnek rá, hogy ezeket az értékeket meg kell óvni, meg kell védeni. Rengeteg ilyen van, amikre majd utólag jönnek rá az emberek, hogy micsoda értékek. Nekünk ez a célunk, hogy ledokumentáljuk és megvédjük ezeket az értékeket és visszaépítsük őket a munkáinkba, kiadványainkba és a kultúrát is egy kicsit ebbe az irányba vinni, hogy az ilyen értékek mellet ne menjenek el hanem figyeljenek fel rá. A következő generáció kicsit majd másképp fog gondolkodni, az utána következő megint kicsit másképp és talán helyrebillen ez az egész.

Sok helyen jártál, és ugye minden ország más szempontból jó, de van-e kedvenced?

Két város van. Mindig úgy tekintek egy országra, hogy nem érdekel, hogy néz ki, milyen felhőkarcoló van benne, milyen emberek laknak benne. De van két város, amelyik nekem olyan, mint Budapest. Számomra Budapest a meghatározó. Itt élek, a fiatalságom itt zajlik, ismerem az utcákat, tulajdonképpen minden beszél hozzám. Tehát az egyik Prága. Ott az embereknek hasonló a gondolkodása, mint a Magyaroknak. De Prága sokkal liberálisabb. Rengeteg fiatal kezdeményezést engedélyeznek, hogy ott minden adott. A legjobb példa, tavaly megcsináltak egy olyan graffiti fesztivált én ehhez mérek, mivel ez érdekel szóval engedélyezte egy fesztivált, ami 3 hónapig tartott és teljes egészében az állam szponzorálta. Meghívtak 200 művészt az egész világból, és csináltak egy vastag könyvet az egészről, biztosítottak tűzfalat. Nálunk ilyet nem lehetne megcsinálni. És itt jön a másik kedvencem: Berlin. Berlin és Prága olyan style-okat talál ki, ami világszinten meghatározó.

De Berlinben igen komoly graffititörvények vannak, nem?

De! Ezért nem laknék például Berlinben. Például ha én azt mondom valakinek Berlinben bazze mennyi graffiti van! - erre ő - Én nem láttam semmit! Mert ez attól függ, hogy jársz a városban. Ha nem nézel föl, ha nem jársz olyan helyeken, akkor nem látsz graffitit. De Berlinben nincs annyi kamera, mint Budapesten. Prágában sincs annyi, mint Budapesten. Londonnal versenyzünk. Tiszta Orwell 1984. Berlinben üldözik a graffitiseket, de mégis olyan durván tud menni, mint egy országban sem. Az ottani srácok nagyon jól ismerik a rendszert és tudják, hogy kell kijátszani.

San Pauloban voltál?

Nem. Én rettegek attól a helytől. Olyan durva ott a bűnözés, hogy a graffiti szinte legális. A srácok Jamakasiban nyomják a tetőkön. volt egy tanárom Brazíliában és mondta, hogy nem érti, hogy az építészek miért komponálnak ilyen szövegeket az összes ház. Pedig nem. Csak graffitisek az életükkel játszva felmásznak. Az egésznek hangulata van. De ott nem mászkálnék éjszaka. Nagyon kriminális, de közben olyan ideológiákkal rendelkeznek, hogy ha bárhova felhúzol 4 falat meg egy tetőt, akkor az a te házad és ott élhetsz. Ezek gyönyörű dolgok. De ez olyan, mint az elefánt az állatkertben. Szép meg aranyos, de otthon nem tartanál, mert szétbassza a lakást. Brazília is jó, meg megnézed a neten, de nem laknál ott.

Hova szeretnél eljutni?

Ahol még nem voltam és érdekel, az Moszkva. Igaz, hogy ott is nagy a bűnözés meg drága, de nagyon érdekelnek a monumentális betonrengetegek, a szocialista épületrendszerek. Építészetileg nagyon érdekel. Ez a kommunista építészet, ami Magyarországon is visszaköszön. Például voltam két napja Rákospalotán. Van ott egy tízen-emeletes lakóház és nincs rajta ablak! De miért? Csak ilyen kis konyhaablakok.

Mit gondolsz mi a jövője a street artnak? Mi jöhet még? Hová fejlődhet?

Mindig új irányzatok alakulnak ki, új ötletek születnek. Magyarországra például iszonyat sok dolog nem jött be. Olyan ez az egész, mint egy pénzügyi-görbe. Egyszer nagyon beindul, egyszer meg nincs semmi, de eltűnni nem fog. Például 80-as években is volt CASCO matrica és akkor a matrica betűiből raktak ki mindenfélét. A Lutra albumot is kiragasztották a gyerekek az utcára. Ez mindig lesz. De az internet miatt sokkal több jó dolog születik. Van egy csomó ember, aki a gegre épít. A médiát és az embereket mindig a gegek fogják meg. A Kétfarkú Kutya Pártja ezért egy extra itthon. Nagyon jó ötletei vannak. Le a kalappal. De valahogy nekem nagyon elrugaszkodott a srteet arttól, de pont ettől egyedi a dolog. De az 1000% is a maga idejében nagyon egyedi volt. A kérdés mindig, hogy meddig csinálja valaki. És a lényeg, hogy művészetként fogja fel. Vegyünk egy fotóst. Ő megcsinálja a képét, aztán hazamegy és lehet, hogy elő sem veszi többet. A képzőművészek nagy része ilyen. Egy graffitis pedig mindig rajzol, alkot, szerkeszt. Képzőművészből kevesebb az ilyen hozzáállású. Ezért a képzőművészetben a graffiti szénának nagy jövője van. És ahogy ezek a srácok képzőművészként is tevékenykednek, mást fognak végül visszaadni a társadalomnak. Lehet, hogy nem graffitit vagy street artot, lehet, hogy a médiában, reklámiparban, közterekben vagy a galériákban, de egy biztos: vizuális élmény lesz. Olyan ez, mint a kábítószer. Ez egy olyan műfaj, mint ahogy Berlinben, itt sem lehet kiölni és igazából nincs is miért kiölni.