Most, hogy Amerika elnökláza kicsit aláhagyott és Shepard Fairey kis buksiját sem simogatják annyian az Obama poszter miatt, így volt merszünk megcsinálni és egy kis hazai fricskával összekötni a mi Obama verziónkat. Mielőtt bárki részrehajlással vádolna, szeretném leszögezni, hogy nem próbáltunk megfelelni sem a bal, sem a jobb igényeinek, de ugye két majom közt egy banánt igazságosan elosztani nem lehet.

Hogy a leendő/aktuális/ex elnöki portré, mint reklámhordozó, mikor szivárgott át a kampányolás eszközeinek listájára és hogy került a street art is a képbe, azt nem tudom pontosan, de hogy nem Obamával kezdődött az tuti. Aki festegetett mindig örült ha volt állami megrendelés is, aki meg felül volt az rendszerint szerette így öregbíteni a hírnevét. Ez örök érvényű. A szocreál festészet sem véletlenül alakult ki.

De kétséget kizáróan az utca az egyik legjobb szócső. Az utca leghíresebb ikonja minden bizonnyal Che Guevara. Che portréja a mai napig ugyanúgy megtalálható Kuba utcáin, mint a magyar punkok bulizós pólóin. Bezzeg Gyurcsány graffitijén még meg szem száradt a festék már nem volt népszerű. És a festék csak mostanában kezdett kopni. De Andy Warhol például Maót tekintette portré-témának. Obamát meg körülbelül egész Amerika művészvilága A-tól Z-ig. Elég csak beírni a nevét a keresőnkbe és ad pár találatot, pedig mi sem a politikai programját ismertettük. Hajt is minket a kíváncsiság, hogy itthon vajon mikor borítják el az utcákat a művészi kampányplakátok és nekünk lesz-e valaha Obamánk.