Aligha akad a 90-es évek partykorszakáról hitelesebb filmalkotás, mint Justin Kerrigan korszakalkotó kultfilmje. A Trainspotting heroinista elborult underground világa olyan mélységekbe kalauzol, amit csak a hardcore drogosok kis csoportja él át. A Human Traffic viszont elkísér minket a partyk világába, az elektronikus zenei őrület meghatározó aspektusaiból közelít a témához, és hitelességének gyökere abban leledzik, hogy valamilyen szinten mindenki magára ismerhet, aki kicsit is mozgolódott a technokultúra hatósugarában. A tudatmódosító szerek széles spektrumán át nyújt betekintést a nézőnek a hétvégi vad valóságba, legyen szó a mindenhol alap alkoholról, vagy akár az extasyról. Alkoholmámor, marihuánás sztorizgatás, durva flessek, kemény dumák, durva arcok és persze nagy adag tanulság. Főhőseinknek egyébként nem könnyű az élete, nem csoda hát, hogy alig várják már a hétvégi őrületet. Ha a sztori nem is túl nagy szám, az életérzést hűen visszaadja és néhány eleme ráébreszt, hogy azért egy két dolog velünk is megesett már. Ezen felül pedig kis elektronikus zenei történelmet is kap a tisztelt publikum, teletűzdelve olyan előadók darabjaival, mint Aphrodite, Dillinja, Fatboy Slim vagy a Public Enemy. Partyarcoknak kötelező, ha másért nem, a nosztalgia kedvéért.