Unottan ülök a sarokban, nevetek. Jókedvem van. Néha az is lehet. A fal hidege már karcolja a hátam, ezért lassan felállok. Mennyivel világosabb így a szoba! Egy doboz Coke a hűtőből, szisszenés. Milyen szép szó! Szeretem a colát, de csak a pirosat. A tévé eddig hang nélkül ment, zene a gépről szólt. Ömlik az információ az agyamba, több honlapot is fejből tudok, csak a linkek zavarnak néha. Előttem pár DVD, amit talán sosem fogok megnézni. De talán nem is baj. Már annyi szar filmet láttam életemben, hogy a Trabant az tényleg szar. A monitor elkezd villogni, majd kis füst kíséretében átadja áramköreit az örök elmúlásnak. Utálok megválni szeretett tárgyaimtól, de ezt a szürke dobozt express kihajítom az ablakon. Néma csend, csörömpölés. Földetérés öt emelet magasból. Szeretek itt élni, ahol a lift se jár, nyugalom van, csak a szomszéd veri néha a feleségét, aztán az anyósa őt. Családi idill. A jókedvem továbbra is virul, ezért eldöntöm, hogy ma sem csinálok semmi különöset, csak álmodozom.

Olvass többet:
szurreal.freeblog.hu