| Rólunk | |
|
A kultúra nem ART... Mindenkinek, akit érdekel a street, a szürrealizmus, a pop és a kult mint lifestyle. Nektek, kultúrarcoknak, a mindennapi betevő. Nagy adag, ízlésesen tálalt művészet, érdekességekkel körítve, képekkel fűszerezve. |
| MnB Crew | |
|
Zoltan Baranyai
gerillamarketinges - utazó |
|
Balazs Molnar
designtanszék-vezető - diplomás |
|
Gabor Lantos
címlapmenő - sztahanovista |
|
Peter Hegyesi
IT vezérigazgató - bringás |
|
Balazs Szalontai
design-mágus - szabadúszó |
| Kapcsolat | |
|
mindennapi@gmail.com |
Festékszóró fények
Bomba a számítógépben
Pimp my wheels
Top Digital Artworks in Europe
Ruszki anti-Coca-Cola naptár
Dizájn poroltó
Picasso fényfestése
Palackot bringára fel!
Retro játék és Mini Cooper
Állati fotók
A jövő étkezőasztala
40 zsír graffiti
Mindennapi Betevő matricák
Félelem és reszketés Las Vegasban társasjáték
Az ember a fal mögött
Falazzunk Legoval!
Bamboo bringa
Szundító Patekok
Fény graffiti otthon is
Már a budit is bekamerázzák a street artosok
Az Absolut Vodka marketingesei már régóta megújítják reklámjaikat, új alkotókat - designerek, művészek - vonnak be kampányaik elkészítésébe. Talán éppen ezért olyan szerteágazóak a plakátok, amik megjelennek az utcán vagy az újságokban, szinte mindenki találhat kedvére valót. A konzervatív italozók, a kreatív gondolkodók, a kivagyi divatmajmok, sőt a pénzéhes lányok is a célközönségébe tartoznak sokoldalú reklámjaiknak. Szóval ha rajtuk múlna, az egész világ vodkát inna... Képek itt és itt
Henrique Lima és Julio Zuckerman művészeti vezető ugyanannál a cégnél. A két barát és munkatárs menekülésképpen az unalmas reklámmunkák elől, szórakozásból kezdett el rajzolgatni. Így jött létre a Mulheres Barbadas. Addig rajzolnak a lapra véletlenszerűen mindenfélét , amíg az összevisszaságtól már nem tudod hova tekints. Szörnyek, furcsa állatok, kávéfüggő nagyorrú emberek és összetéveszthetetlen stílus jellemzi alkotásaikat. A legtöbb személyes ihletésű, de megrendelésekben sincs hiányuk. Mint egy képregény sztori és képkockák nélkül. Viccesek, csúnyák és rendkívül kreatívak.
Aligha akad a 90-es évek partykorszakáról hitelesebb filmalkotás, mint Justin Kerrigan korszakalkotó kultfilmje. A Trainspotting heroinista elborult underground világa olyan mélységekbe kalauzol, amit csak a hardcore drogosok kis csoportja él át. A Human Traffic viszont elkísér minket a partyk világába, az elektronikus zenei őrület meghatározó aspektusaiból közelít a témához, és hitelességének gyökere abban leledzik, hogy valamilyen szinten mindenki magára ismerhet, aki kicsit is mozgolódott a technokultúra hatósugarában. A tudatmódosító szerek széles spektrumán át nyújt betekintést a nézőnek a hétvégi vad valóságba, legyen szó a mindenhol alap alkoholról, vagy akár az extasyról. Alkoholmámor, marihuánás sztorizgatás, durva flessek, kemény dumák, durva arcok és persze nagy adag tanulság. Főhőseinknek egyébként nem könnyű az élete, nem csoda hát, hogy alig várják már a hétvégi őrületet. Ha a sztori nem is túl nagy szám, az életérzést hűen visszaadja és néhány eleme ráébreszt, hogy azért egy két dolog velünk is megesett már. Ezen felül pedig kis elektronikus zenei történelmet is kap a tisztelt publikum, teletűzdelve olyan előadók darabjaival, mint Aphrodite, Dillinja, Fatboy Slim vagy a Public Enemy. Partyarcoknak kötelező, ha másért nem, a nosztalgia kedvéért.
Modern anyag - antik megjelenés. Megint valami kreatív a régi és az új házasságából. Az átlátszó bútor megbolondítva egy adag exkluzív dekorációval és kész is a barokkot idéző de mégis modern lakásdísz. Az acrila mobilier design tervezőinek receptje nálam nyert. Ugyan kevés lakásban mutat jól és kétlem, hogy a székek kényelmesek, de a merész párosításért és a tuti végeredményért adok egy pirospontot. "Mert ami nem barokk, az nyúlfarok!" (Aki megmondja honnan idéztem, annak is beírok egyet.)
Egy hét munka, rajzolás, satírozás. A japánok letörlik, újrafestik, kitalálják, megcsinálják. Mint egy rajzfilm.
A mesterséges fény annyi formatervezési megoldást rejt
magában, hogy a bőség zavarában sűrítenem kellett. Három világítót
fogok boncolni egyszerre: Az első a SHA-DO. Árnyékok a falon. A honlapon négy féle
falilámpa számos árnyjátéka közül választhatsz, az egyszerűbbtől a
trükkösebbig. Egyszerű, ötletes, hangulatot teremtő. A második az Artecnica
oldaláról a Silver fantázianévre hallgató ?lámpabúra?. A villanykörtéről leomló
virágminták egy kis csattal vannak rögzítve, így több körteformára kompatibilis.
Ezüst, réz, króm, arany és fehér színben választható virágfüzérből többet is
lehet pakolni a lámpára. Így lekapcsolt állapotban is bájosabb a megjelenése,
égő lámpánál pedig jobban érvényesül a fény-árnyék játéka. Az oldalon mindenképp érdemes böngészni a designfüggőknek. Az utolsó Ligne
Roset Catch Me csillárja. Marc Venot formaterve inkább kreatív, mint szép, de
ízlések és pofonok...és közhelyek. A két krómozott korong klasszikus lelógó
csillár hatását szeretné kelteni, ám ötletessége nem ebben, hanem a mozgatható
fénycsőben rejlik, ami a fényadagolást hivatott szolgálni: lentebbi pozícióban
több a fény, föntiben kevesebb.
Színes és egyszerű! Jörg Adam és Dominik Harborth formatervező tépőzáras fali kulcstartója hasznos segítség lehet az olyan notórius kulcskeresőknek, mint én. Hazaérkezéskor elég egy pontos dobás, reggel pedig begyógyult szemekkel is ki lehet szúrni a rikító színeit. Az ára enyhén túl van értékelve: 35 font, de nem kétlem, hogy aki ügyesebb, mint egy 5.es az 3000 Ft alatt össze tud barkácsolni egy hasonlót. Akár egy képkeretből és méteráruból. Sok sikert hozzá!
A street art pofátlan művészeinek kiállítása indul ma a kArton galériában. Pofátlanok, hiszen arcukat nem, csak alkotásaikat ismerjük. Pofátlanok, mert műveiket kéretlenül tárják a "műértők" elé. És amit csinálnak, azt pofátlanul jól csinálják! A kiállítók az utcai művészet egy-egy stílusát képviselik. Drez fiktív logói már nem csak a közterekről köszönnek vissza, tervezőgrafikai munkássága túlmutat a város utcáin. Nikon a "hagyományos" graffiti kiemelkedő művelője, míg Mizta Bush borostyánként tekergőző betűi összetéveszthetetlen stílust hoztak létre. A hazai street art első számú csapatát az 1000%-ot Torzmerev és Cut16 képviseli. Nem utolsó sorban pedig a a francia Jace a nemzetközi street art egyik legismertebb alakja is tiszteletét teszi híres karakterével egyetemben. A kiállítás október 11-től november 17-ig tekinthető meg.
további info: kArton
1054. Budapest Alkotmány u. 18.
...persze csak fényképezővel. Egyre-másra jelennek meg cikkek a gerillavezér Che Guevaráról és arról, hogy popkulturális ikon vált belőle. De a híres fotó készítőjéről nem szólnak.
Ő nem más volt, mint a 2001-ben elhunyt Alberto Díaz Gutiérrez, szakmai néven Alberto Korda, kubai fotográfus. Azért kezdett fényképezni, ahogy ő mondja: hogy megismerkedjek pár nővel. A Revolución újságnak dolgozott, amikor 1960 március 5-én elkészítette a világ leghíresebb fényképét Ernesto Guevaráról Leica fényképezőjével. A képet Andy Warhol is népszerűsítette a maga pop artos módján, majd 2000-ben a Smirnoff vodka is felhasználta a reklámkampányához, ami Kordának nem tetszett, de sikerült megállapodniuk egy kisebb pénzösszeg fejében, amit Alberto jótékony célra ajánlott fel. 10 évig volt Fidel Castro fényképésze, majd a víz alatti fotózásra koncentrált. Feltűnt az 1999-es Buena Vista Social Club című filmben is.
Friedrich Stowasser, vagy ha jobban tetszik Hunderwasser, a 20.század talán legegyedibb művésze, aki különcségét összetéveszthetetlen stílusával alapozta meg és változtatta a formabontás máig leghíresebb alkotójává. A századfordulón elhunyt művészre olyan alapjaiban különböző ágazatok voltak jelentős hatással, mint a naiv festészet, az informel, vagy Antoni Gaudí építészete. Multifunkciós alkotó, legyen szó grafikáról, festményről, bélyegről, épületről vagy akár szőnyegről. Műveiben megelevenedik saját filozófiája, hiszen az emberi jogok, a világbéke valamint a környezetvédelem elszánt harcosaként tartották számon. Különleges, összetéveszthetetlen formák és színvilág. Épületeire az ember nem úgy néz, mint egy funkcionális lakó- vagy irodaházra, hanem mint egy valódi műalkotásra.
A Szépművészeti Múzeumban most mindenki tanúja lehet a csodának. Megint csak azt írom, aki teheti nézze meg, szerintem érdemes! Festmények, fotók, kárpitok, sokminden ami fontos.
2007. október 11 – 2008. január 13.
Björn Rust - aki nevének hangzása ellenére Ausztrál - 69-es rendszere, nem Bryan Adamsre és nem is kedvenc párkapcsolati pozitúrájára utal, hanem egy többfunkciós, elemes ülőalkalmatosságra. A páros elemek formájának köszönhetően, kedvünktől függően rakosgathatóak, pakolhatóak és használhatóak. Anyaguk is speciális: ARPRO - egy szivacsfajta, kimondottan formatervezőknek, ami tartós, ugyanakkor pehelykönnyű, széles a színválasztéka és még további előnyökkel is bír. Tetszik?
Elborult, beteg, és tagadhatatlanul brilliáns. Mindez könyvben és filmen egyaránt. Adott egy diktatúra, ahol a kormányzat rendszeresen kisorsol egy "szerencsés" osztályt, akiket kiküldenek terepre, hogy gyilkolják le egymást. A végén csak egy maradhat, mint a Hegylakóban. Eleinte persze a srácok nagyon nem akarják a spanokat kinyírni, dehát kénytelenek egymás torkának esni, ha ugyanis lejár az egynapos időlimit, nemes egyszerűséggel mindenkit felrobbantanak, a speciálisan felszerelt nyakörvek segítségével, ami egyben nyomkövető is. Tehát ha megpróbálnál megszökni szintén felrobbansz. Aranyos, nem? Ez kb.tipikusan olyan történet, amiben túl nagy mélységeket nem szabad keresni, de egyszerűen ledöbbensz a duvaságán. Az egész roppant egyszerű: erőszak, brutalitás, vér, gyilkolás nagykanállal. Takami Kósun regénye mégsem kategorizálható az egykalap gagyi ponyvák közé, hiszen olvasása közben kb. azt érzi az ember, hogy nem lehet letenni. Azt gondolná az ember, hogy csak a beteg, korcs lelkületű személyiségeknek való a mű, de nem. Rendkívül szórakoztató!
A könyv filmes adaptációján felfedezhetőek a keleti filmművészet tipikus jelei, amelyek igencsak szokatlanok lehetnek az amerikai popcorn mozikon edződött népeknek. Noha általában nem várható egyik átirattól sem, hogy teljesen visszaadja a könyv hangulatát és sztoriját, de itt szerintem nagyon nem sikerült. Természetesen fröcsög a vér és kendőzetlenül mutatnak minden erőszakot, nem erről van szó, csak egyszerűen nem jött be. A második részt pedig még nem láttam. Előbb a könyv és utána a film, ízlés szerint. Kill, or be killed!
Utolsó kommentek