Ma egy kis olvasnivalóval készültünk, pontosabban kettővel. Varró Attila műve a képregénykedvelők bibliájának tekinthető, de a sima földi halandónak is érdekes lehet, hiszen átfogó betekintést nyújt a minőségi comics cuccokról, részben érinti azok filmes adaptációit, és gyakorlatilag egy csokorba gyűjt mindent, amit a képregényekről tudni kell, vagy érdemes. Legyen szó Batmanról, Supermanről, a Sin Cityről, vagy Kázmér és Hubáról. Természetesen nem maradhattak ki olyan klasszisok sem a szórásból, mint az Akira, vagy a nagysikerű Ghost In The Shell. A maga nemében hiánypótló a magyar piacon.
Másik górcső alá vett példányunkban a méltánytalanul hanyagolt és a mozitörténelem klasszikus értelemben vett legendáinak nem tekinthető filmekről olvashatsz. Több szerző által készített tanulmányokról van szó, mely a filmtörténet tiltott korszakával foglalkozik, az ötvenes-hatvanas évek amerikai B-kat mozijaira kattansz tőle rá igen keményen, már ha fogékony vagy az ilyesféle underground durvulásokra. Ez bizony a kőkemény grindhouse-korszak kultúrája. Olyan fogalmakat tesz helyre, mint az exploitation, trash, slasher, szexploitation, nudie-cutie, vagy a snuff film. Erőszak, szex, vér, alkotói szabadság, mindez nem más, mint kitekintés a nagy költségvetésű kirakatmozik világán túlra. A lényeg pedig: áttételesen megmagyarázni azt, hogy miért is készült el a Grindhouse duplamozi és, hogy ez miért is jó nekünk.
Sokunknak csak halovány emlék a szocializmus, csak hallomásból ismerjük az akkori életet és a divatot. Néha-néha leragadunk a Filmmúzeum képernyője előtt és nézzük a 30-40 évvel ezelőtti házi videókat és csodálkozunk, hogy mik voltak a Tisza cipőn és a suhogós melegítőn kívül, a Burda magazinon innen, a Pesti Divaton túl és milyen is lehetett az élet anno. Valakinek még mond valamit a Rotschild, az OKISZ, MDI, a Csillag, a Verseny, az Úttörő Áruházak, valamint a Divatcsarnok. A "legvidámabb barakk" divatját mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum január 12-ig. Előre kultúrproletárok a múltba!
Kirakat

Teli a polc a gyerekkori és a nyaralásos képekkel? Vagy a rokonokkal,
mint a Nagyinál? Akkor ezt a tapétát Lisa Bengtsson Neked találta ki!
Kevesebb portörlés, kevesebb hely és ahogy elnézem a képkeretárakat, kevesebb
kiadás is, ha az egyik falat feláldozod a családi fotók oltárán. Az
ötlet egyszerű, egy kis kreativitással bárki leutánozhatja. Cserébe
vonzza a tekintetet, nem unalmas, nem megszokott és még jól is néz ki.
Persze ízlések és pofonok...és a szokásos közhelyek.

2007.11.13. 07:26 |
roshi
Utolsó kommentek