Ma egy kis olvasnivalóval készültünk, pontosabban kettővel. Varró Attila műve a képregénykedvelők bibliájának tekinthető, de a sima földi halandónak is érdekes lehet, hiszen átfogó betekintést nyújt a minőségi comics cuccokról, részben érinti azok filmes adaptációit, és gyakorlatilag egy csokorba gyűjt mindent, amit a képregényekről tudni kell, vagy érdemes. Legyen szó Batmanról, Supermanről, a Sin Cityről, vagy Kázmér és Hubáról. Természetesen nem maradhattak ki olyan klasszisok sem a szórásból, mint az Akira, vagy a nagysikerű Ghost In The Shell. A maga nemében hiánypótló a magyar piacon.
Másik górcső alá vett példányunkban a méltánytalanul hanyagolt és a mozitörténelem klasszikus értelemben vett legendáinak nem tekinthető filmekről olvashatsz. Több szerző által készített tanulmányokról van szó, mely a filmtörténet tiltott korszakával foglalkozik, az ötvenes-hatvanas évek amerikai B-kat mozijaira kattansz tőle rá igen keményen, már ha fogékony vagy az ilyesféle underground durvulásokra. Ez bizony a kőkemény grindhouse-korszak kultúrája. Olyan fogalmakat tesz helyre, mint az exploitation, trash, slasher, szexploitation, nudie-cutie, vagy a snuff film. Erőszak, szex, vér, alkotói szabadság, mindez nem más, mint kitekintés a nagy költségvetésű kirakatmozik világán túlra. A lényeg pedig: áttételesen megmagyarázni azt, hogy miért is készült el a Grindhouse duplamozi és, hogy ez miért is jó nekünk.