Mikor kezdted, mit csinálsz jelenleg, mik a terveid?

Úgy kezdem, hogy kicsi koromtól sokat-sokat rajzoltam és jelenleg a képzőművészeti egyetem Tervezőgrafika szakán foglalkozom azzal, amit szeretek. Középiskolát festő tagozatosként végeztem Békéscsabán, egy év dekoratőr iskola Budapesten, de akkor már a tervezés és az alkalmazott design jobban érdekelt és afelé orientálódtam, így a dekoratőr iskolát nem fejeztem be a képzőre nyert felvételem miatt.

A képző első 2 évében még festegettem, aztán fokozatosan kiszorították a szakmai feladatok, de a rajz az mindenhez kell, mindig mozog a ceruza. Sokat firkáltam az elméleti órákon is. Bejártam rájuk, és mindig lekötöttem magam a firkálásaimmal, ez megóvott sokszor a bealvástól is és amellett, hogy így saját magamra is jutott idő szivárgott is valami belém. Így indult a kibontakozása a kezes, ujjas rajzaimnak. Hasznosaknak éreztem az ott töltött időt. Ha nem vettem volna részt rajtuk, nem is tudom, tudtam e volna ennyit tervezni egy-egy munkámhoz. A tervezőgrafikához szükséges tervezés, felváltva a magam örömére szolgáló firkákkal párhuzamban haladt, váltakozó dominanciával.

Mikor kezdted, mit csinálsz jelenleg, mik a terveid?

Úgy kezdem, hogy kicsi koromtól sokat-sokat rajzoltam és jelenleg a képzőművészeti egyetem Tervezőgrafika szakán foglalkozom azzal, amit szeretek. Középiskolát festő tagozatosként végeztem Békéscsabán, egy év dekoratőr iskola Budapesten, de akkor már a tervezés és az alkalmazott design jobban érdekelt és afelé orientálódtam, így a dekoratőr iskolát nem fejeztem be a képzőre nyert felvételem miatt.

A képző első 2 évében még festegettem, aztán fokozatosan kiszorították a szakmai feladatok, de a rajz az mindenhez kell, mindig mozog a ceruza. Sokat firkáltam az elméleti órákon is. Bejártam rájuk, és mindig lekötöttem magam a firkálásaimmal, ez megóvott sokszor a bealvástól is és amellett, hogy így saját magamra is jutott idő szivárgott is valami belém. Így indult a kibontakozása a kezes, ujjas rajzaimnak. Hasznosaknak éreztem az ott töltött időt. Ha nem vettem volna részt rajtuk, nem is tudom, tudtam e volna ennyit tervezni egy-egy munkámhoz. A tervezőgrafikához szükséges tervezés, felváltva a magam örömére szolgáló firkákkal párhuzamban haladt, váltakozó dominanciával.

Jelenlegi tervem egy idei diploma tervezőgrafikából és egy weboldalam elkészítése, mely folyamatban van, és a hirdetését együtt szeretném majd az ON-INSIDE blogommal, melyen főként a rajzaim szerepelnek. A weboldalam főként a tervezőgrafikai, többnyire alkalmazott grafikai munkásságomat ismertetné. A neve ONIN. Két fő részből tevődik egésszé: Az ON rész fémjelzi az úgymond „valamire” készített alkalmazott grafikai munkákat, míg az IN rész mint INSIDE, főként a belsőre, sajátra utal. Itt a magam örömére készített munkák kapnak hangsúlyt. A blog neve ahol főként csak ilyen jellegűek vannak, ezért On-Inside.

A kezek, ujjak adták az emblematikáját az ONIN létrejöttének. Ez egy kitalált név, amiben egy ujj szerepel. A grafikához való kapcsolata talán elsőként túl banálisnak tűnik, hiszen nem az ujjunkkal alkotunk, hanem az csak egy pici rész amivel kattintunk, amin keresztül alakítunk, formálunk, amivel nyomot hagyunk. Kezünk és annak részei az agyunk, tudatunk (és persze a tudatalattink) által irányított. Mint egy csatorna! Ez az üzenet szimbóluma lehet az alkalmazott grafikai munkáimnak, miszerint tevékenységem egy csatornája az ügyfél elképzelései és azok megvalósulása között. Egy segítő kapocs!

Van benne egy mutatás, felmutatás, valaminek a prezentálása, figyelemfelhívás, akár egy véleményre, tanácsra…

Hogy jöttek a kezek?

A kéz egy kifejező eszköz, használjuk verbális kommunikáció közben is, mint kiegészítő segítő elemet, illetve egy csatornája az önkifejezésnek az alkotásra, létrehozásra vonatkozóan.

A régebbi rajzaimat nem annyira tartottam jónak, mert olyan érzésem volt velük kapcsolatban, hogy túl kevés. Nem értékeltem, az egyszerűségük miatt. Érnem kellett a befogadáshoz saját magam felé is, hogy észrevegyem a szabadságát, egyszerűségét és puritán nyelven való üzenetét, értékét. Úgy érzem a mindennapjainkhoz van ennek a nyelvezetnek köze. Ahol nem úgy élünk mint a filmekben, nem minden tökéletes és csillogó, kipöcsölt, hanem vannak esetlegességek, botlások, hibák stb. Az egyszerűség lett értékes, az átlagos és nem a fennkölt. Egy tét nélküli játékos kommunikáció ez, ahol érvényt kap minden rész. És ez a sok kis rész egy egészet is alkot képet adva rólam. Nem baj ha a vonal vastagabb, vagy kiszalad, kicsit átadja magát a tudatalatti a kezem mozgatásának és a bennem rejlő gondolatok, vagy épp még gondolatokká sem vált tudat alatt rejlő dolgok mutatkoznak meg valamilyen formában. Ezt nem vettem korábban észre. Nem csupán kezek és ujjak jönnek, minden egyéb is, akkoriban, amikor megindult belőlem és elkaptam azt a hullámot melyből sok kéz és ujj tört elő, kicsit egybeolvad a grafikából átszivárgó magatartás, hogy valamit létrehozni, egységeset alkotni és talán ez is azt erősítette, hogy amikor az első néhány kezes lény megszületett az megtetszett és többet akartam belőle, és tökéletesíteni, és félig tudatosan félig pedig tudattalanul alakult.

Nagyon szabad dolognak érzem a rajzolást, közvetlen kapcsolat saját magammal. Amikor kicsit hosszabb időre megszakad egyből érezhető is, az első néhány vonás még nem olyan, azután merülök ismét bele. Egy intenzív figyelés és kommunikálás, jeladogatás magammal, magamban. Miből-mi jelenik meg, mi válik később olvashatóvá stb. Azt értem ezen, hogy van úgy, hogy amiket rajzolok, akkor, abban a pillanatban nem látom meg bennük az ilyen-olyan jelentést de később pár órával, vagy másnap szemlélve már igen.

Persze amikor céllal kezdek rajzolni, van témám, amivel kapcsolatosan szeretnék egy általam elfogadott állást megfogalmazni.

Kiknek nézel fel a munkáira, kit tekintesz példaképnek, ha van ilyen?

Felnézek a Blu-Blu munkáira, nagyon nagyszabású és tartalomdús alkotásai vannak, illetve aki először észrevetette velem, hogy az egyszerű rajz, önkifejezés,  ami csak úgy jön annak mekkora ereje van és mekkorát szól, ő Dan Perjovschi, romániai kortárs művész.



Mi inspirál, honnan gyűjtesz ihletet?

Ihlet! Hát ezt a szót hallva azt tudom, hogy azt sosem szabad várni! Mindenből hatnak rám a dolgok, mindig. Nem gyűjtögetek, valami jobban és van amikor valami kevésbé hat rám, és ezekből csapódnak le a rajzokban az érzéseim, gondolataim.

Ha egy műalkotást ingyen megkaphatnál mi lenne az?

Hát nincs ilyen igazából, illetve nagyon sok van!!!:) Elég ha vizuálisan megkapom, vagy ha megérint és hatással van rám. Tárgyilagosan nem akarom birtokolni.

A képző neked mit adott? Sokszor halljuk képzősöktől, hogy ugyan azt csinálják, mint előtte, és kb. ugyan úgy is.
Nekem a képző magamra találást adott. Nem mondhatom, hogy nem tanultam itt, sok időt foglalkozhattam olyannal, ami érdekel, ami én vagyok. De úgy érzem, hogy saját magamnak kellett menni utána. Nyitottnak kell lenni a véleményekre, tanácsokra és kérdezni kell! Bátran, hogy tanulhass. És ha befogadó vagy még ragad is rád valami.

Dolgozol most valamin? Kiállítás vagy hasonlók?

Hát én midig dolgozom valamin, vagy egy megbízáson vagy saját munkáimon, de mindig akad. Kiállítást egyáltalán nem tervezek. Úgy gondolom jelenlegi alkotótevékenységem, teljes mértékben tud érvényesülni interneten. Ezeket a munkákat, amik fekete-fehér rajzok és mondjuk gépen egészítgetek tovább, nem szükséges kinyomtatnom és prezentálnom a kisebb számú közönségnek. Talán egyszerűbb, ha a blogon leshetik meg és tényleg nem olyanok, mert most nem is gondolkodok bennük, natúr megjelenésben. Így több mindenkihez eljut, és majd meglátjuk. Jelenleg így gondolom, de természetesen a változtatás jogát fenntartom!