Miért jó a filmek főcímét megnézni? Mert utána jön a lényeg! De sokakat az is elégedetté tesz, ha a főcímig eljutnak. Nekik találták ki a Movie Title Stills Collection-t. Tipográfia, grafika, filmművészet, esztétika és képi megoldások a filmgyártás hajnalától napjainkig, csakis a kezdő- és vége főcímek szemszögéből. Hangulatidézés egyetlen képkocka alapján. Ezt tudja a kollekció.
Filmfőcímek és befejezések
2009.10.17. 09:05 | roshi
Címkék: film mese vizual
A bejegyzés trackback címe:
https://mindennapibetevo.blog.hu/api/trackback/id/tr421453284
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2009.10.18. 09:11:58
Ez nagyon jó! Már a posztba válogatott klasszikusok is... és hozzátenném, hogy az end title sem jelentéktelen. Ha már rászoktak a televíziók, hogy levágják a film végéről azt a 10 percet (ami, ha osztunk-szorzunk a reklámidővel, teljesen érthető), a digitális tévéken a minimum tisztelet jele az volna, ha a TELJES stáblista elérhető lenne egy gombnyomásra. Nem 5 színész, meg a rendező, hanem mindenki, lásd IMDB full cast & crew.
A fentiek közül a Ghost Busterst emlékszem, hogy rajzolgattuk még kis szarosként, meg AC/DC emblémát, Batman-jelet, hasonlóka. A felismerhetőség mellett külön siker, ha kis 10 év alatti szarosok próbálják kopírozni.
A fentiek közül a Ghost Busterst emlékszem, hogy rajzolgattuk még kis szarosként, meg AC/DC emblémát, Batman-jelet, hasonlóka. A felismerhetőség mellett külön siker, ha kis 10 év alatti szarosok próbálják kopírozni.
gesternmann · http://www.saller.blog.hu/ 2009.10.18. 12:37:40
Köszi a linket!
Erős a gyűjtemény, de azért feltűnik az amerikai listákra jellemző szokásos aránytalanság. Csak így találomra: a '20-as évekből két német klasszikus szerepel (Nosferatu, Metropolis), a szovjet avantgárd vagy a spanyol/francia szürrealista alkotások közül egy sem, pedig vizuálisan jóval erősebbek, mint az egykaptafára készült amerikai némafilm (javarészt börleszk)-főcímek. Egyébként ismert alkotásokat, alkotókat hiányolok: Eizenstein; Bunuel; René Clair dolgait.
A '70-es évekből jó volt látni a Stalkert...
Érdekes, hogy a '90-es években már néhány Közel- és Távol-Keleti (Irán: Abbas Kiarostami; Hong Kong: Wong Kar Wai; Tajvan: Tsai Ming-Liang), illetve európai (Franciaország: Jean-Pierre Jeunet /+ Marc Caro-t ki se írták, pedig.../; Anglia: Danny Boyle; Lengyelo.: Krzysztof Kieslowski) rendezőtől több (!) film is benne van.
Aztán a 2000-es évekre bejött a totális multikulturalizmus, itt van mindenki, kivéve mondjuk a világ legnagyobb filmgyártó "államát", Bollywoodot. Persze, az amerikai filmek még mindig többségben vannak, miközben Hong Kong helyett Dél-Korea lett a menő, és erősödött a latin vonal (Mexikó, Argentína, Brazília, Spanyolország...). Bár meg kell vallani, hogy a Távol-Keleti filmek főcímén kívül leggyakrabban nem igazán lehet nemzeti sajátosságokat felfedezni így vizuálisan.
Szóval az esztétikai élményen túl jó látni a tendenciákat "amerikás" szemmel, amiben az a legviccesebb, hogy egy holland faszi gyűjtögeti a córeszt. Meg hát reklámanyagnak sem utolsó, ugye, ügyes, határozottan.
Erős a gyűjtemény, de azért feltűnik az amerikai listákra jellemző szokásos aránytalanság. Csak így találomra: a '20-as évekből két német klasszikus szerepel (Nosferatu, Metropolis), a szovjet avantgárd vagy a spanyol/francia szürrealista alkotások közül egy sem, pedig vizuálisan jóval erősebbek, mint az egykaptafára készült amerikai némafilm (javarészt börleszk)-főcímek. Egyébként ismert alkotásokat, alkotókat hiányolok: Eizenstein; Bunuel; René Clair dolgait.
A '70-es évekből jó volt látni a Stalkert...
Érdekes, hogy a '90-es években már néhány Közel- és Távol-Keleti (Irán: Abbas Kiarostami; Hong Kong: Wong Kar Wai; Tajvan: Tsai Ming-Liang), illetve európai (Franciaország: Jean-Pierre Jeunet /+ Marc Caro-t ki se írták, pedig.../; Anglia: Danny Boyle; Lengyelo.: Krzysztof Kieslowski) rendezőtől több (!) film is benne van.
Aztán a 2000-es évekre bejött a totális multikulturalizmus, itt van mindenki, kivéve mondjuk a világ legnagyobb filmgyártó "államát", Bollywoodot. Persze, az amerikai filmek még mindig többségben vannak, miközben Hong Kong helyett Dél-Korea lett a menő, és erősödött a latin vonal (Mexikó, Argentína, Brazília, Spanyolország...). Bár meg kell vallani, hogy a Távol-Keleti filmek főcímén kívül leggyakrabban nem igazán lehet nemzeti sajátosságokat felfedezni így vizuálisan.
Szóval az esztétikai élményen túl jó látni a tendenciákat "amerikás" szemmel, amiben az a legviccesebb, hogy egy holland faszi gyűjtögeti a córeszt. Meg hát reklámanyagnak sem utolsó, ugye, ügyes, határozottan.
Utolsó kommentek