GG-ről már írtunk néhányszor, alkotásai kapcsán és még a nyár folyamán készítettünk vele egy interjút, aminek közlésével a mai napig tartoztunk neki és nektek. Ezúton szeretnék törleszteni és további szép sikereket kívánni.

Szokásos indítókérdésünk: Mikor kezdted?

Mármint a graffitit vagy a festést?

A graffitit, a festést, a stencilezést, plusz az egészet mikor kezdted komolyan venni?

A rajz részét, mármint a kreatív dolgot azt már nagyon régen. Már általános iskola elején tudtam, hogy én ezzel akarok foglalkozni... onnan ez szép lassan felfejlődött és utána csináltam egy csomó rajziskolát. Aztán beakartam kerülni a kisképzőbe, oda is jártam előkészítőre, aztán a végén nem oda mentem, de az érdeklődés megmaradt és közben jött a graffiti. És az még a klasszikus graffiti volt: betűrajz és karakterek. Úgy '95, '96 környékén, az általános végén valahogy, amikor ez masszívabban bejött. Csináltam úgy másfél évig, de alig voltak rajzaim, meg az illegalitása sem tetszett, hogy összecseszek egy falat amit más nem akar, így lassan lecsengett nálam. Aztán 2001-ig nem is jött elő, hogy én utcán akarok festeni, de kimentem Svédországba tanulni meg dolgozni és ott újra előjött, mert láttam kint a cumókat meg a street art dolgokat. Közben jöttek az ötleteim, meg hogy mit kéne csinálni és hogy ki lehetne rakni az utcára. Ekkor jött a sablon is. A sablonra akkor mentem rá intenzívebben, amikor az angol egyetemet elkezdtem. 2002-ben vettek föl. Itthon a képzőre meg az iparra jelentkeztem, az iparra kétszer a képzőre egyszer, de egyszer sem vettek föl és ekkor jött a lehetőség, hogy menjek ki Svédországba. Kimentem, egyértelmű. 9 hónapot voltam ott és onnan felvételiztem Angliába. De szinte csak poénból. Azért próbáltam meg, hogy megtudjam, hogy tényleg ennyire fasz vagyok és tehetségtelen, hogy nem vesznek fel a képzőre meg az iparra. Gondoltam ha ide sem vesznek föl, akkor elkezdek valami mással foglalkozni. A vizualitás lételemem, de nem akartam elbaszni az életem. De egyből felvettek. Az angol képzőművészeti suli érdekes, mert nem úgy van mint itthon, hogy adnak egy feladatot és azt mondják, hogy olajjal húzzad így a vonalat, hanem adnak egy szót és ezzel csinálj egy projektet. Rád van bízva milyen technikával csinálod, szóval teljesen free a cucc, de legyen értelmes, erős anyag, jól nézzen ki és tudjál róla beszélni. Nekem ez fura volt. Konzultációk folyamatosan a tanárral, meglátták a sablonjaimat és megtetszett nekik, hogy ebben van a potenciál. Elkezdtem, és kaptam pozitív visszajelzéseket, így az önbizalmam is nőtt, így komolyabban kezdtem vele foglalkozni. Közben jöttek az ötletek is meg a szokásos nagy cégek fikázása, amit mindenki csinál és nekem is nagyon tetszett, végül a diplomamunkát témája is egy hasonló dolog.
Amióta elvégeztem azóta pedig a saját ötleteimet valósítom meg. Nincsen konkrét vonalam, hanem mindig ami eszembe jut, ad hoc dolgok. Látok valamit az utcán, továbbgondolom, játszok az ötlettel, milyen extra gondolatot lehet belevinni, ami az én agyamat is megpörgeti, mert hajlamos vagyok hamar beleunni dolgokba.


Vannak művészek akik inspirálnak ?

Nagyon sokan. Az elején még a klasszikus művészek. Amikor elkezdtem kézzel rajzolgatni. Hunderwasser, Picasso. Vele van is egy sztorim: Ő 1881. október 25-én született én meg 1981. október 25-én és ez annyira megfogott, meg szerettem is, hogy elkezdtem olyan arcokat csinálni. De Dalit is nagyon szeretem és a megoldásait, ahogy nem összeillő dolgokat párosít.

Szóval akkor nem a kortársak?

Az egyetem előtt a klasszikus, utána pedig a kortársak. Ahogy az egyetem alatt felnyitották a szememet, hogy vannak olyanok, akik hasonló dolgokat csinálnak mint én, meg érdekes dolgokat. Meg felmentem a stencilrevolution.com-ra és onnan egyre kisebb lett a kör, akinek a munkája érdekelt és szinte csak neten látni. De sok mindenkit szeretek, nem is tudnék egy-két embert kiemelni.


És az arcok, honnan jöttek? Nekem kicsit mayás.

Mikor általános negyedik- ötödikes voltam, akkor nagyon érdekelt a régészet. A régi, letűnt kultúrák, maya, inka és hasonló kultúrák erős hatással voltak rám vizuálisan. Maya naptár, maya írás, volt egyiptomi korszak is, amikor arra voltam rákattanva és ez tudat alatt beépült. Nem az volt, hogy én ilyet akarok csinálni, hanem beszivárgott. Nem az szokott lenni, hogy valami hasonlót akarok csinálni, hanem látok valamit és lehet, hogy csak két év múlva jön elő újra. Ez egy meghatározó dolog volt. De az arc az nálam amúgy is meghatározó, ahogy a csecsemő is az arcot fedezi fel elsőként. Valószínűleg nálam ez olyan szinten megmaradt, hogy azt próbálom dekomponálni.


Milyen gyakran kollaborálsz másokkal?

Ez mostanában jött elő. Én elég begyepesedett vagyok és a saját gondolataimat próbálom mindenáron kivitelezni és egyetlen vonalat nem lehet átrakni ha oda találtam ki, de mikor hazajöttem láttam, hogy sok olyan ember van akivel szívesen dolgoznék együtt, mert tetszenek a cuccai. Láttam a közös falakat és murálokat és tetszett, hogy több stílus összejön együtt. Flickr-en kezdtem el kontaktolni hogy 'Heló! Tetszik és kéne csinálni közöset. Megismerkedtem a törökbálinti srácokkal. Láttam a CORA M0-nál a hatalmas falakat és oda kéne valami és oda csináltam a videós sablont. Onnantól az emberek jobban ismertek, és jöttek, hogy csináljunk valamit együtt, de még mindig nehéz ha valakinek erősebb az egyénisége mint nekem. Tehát kb az elmúlt egy évben kezdődött, szóval elég friss dolog nekem, hogy kollaborációt csinálok. Keményvonalas képzőművésznek tartottam magam, aki otthon ül és nyomatja a cuccait és nem halad semmilyen irányban, de rájöttem, hogy sokkal több leszek attól ha másokkal együtt dolgozom és megértem mások gondolatait.



Az a fajta vagy, aki megél a művészetből?

Általában kell mást is csinálnom. Vannak azért periódusok, mint például egy kiállítás mikor valaki rákattan a cuccaimra és elkezd vásárolni, akkor előfordul, hogy pár hónapig meg tudok élni a képeimből és ez nagyon jó érzés egyébként. De általában a megrendelések számítanak. Például volt egy megrendelés, amikor az angol nagykövetség rendelt karácsonyi ajándékot és pont jókor kopogtattam náluk. Munkát kerestem és megnézték a porfóliómat, de mondták, hogy nincs digitális anyagom /nagyon manuális, kézzel festő emberke vagyok/ szóval nem tudnak alkalmazni, de van ez a karácsonyi ajándék, ahol szeretnének egy London Underground térképet, de mintha az 1600-as években készült volna, ezt kéne 200 darabban megoldani. Egy nagyon jó kiírás volt. Rézkarcban csináltam meg. Kint azt is tanultam, de műhelyt nem tudtam bérelni, mivel ez egy elég zárt kör a rézkarcosok között. Így valaki segített végül megcsinálni. Én ott álltam mellette és egy élmény volt. Szeretem ezeket a klasszikus kézzel készült dolgokat. De csinálok családfákat is. Nem én kutatom, csak grafikailag kivitelezem, de csináltam címert is például. Minden ami kézzel készült és festés vagy rajzolás azt megcsinálom.


Mik a rövid és a hosszútávú terveid?

Az Mnullás felületéből adódóan az óriás dolgok fogtak meg, mert eddig inkább kisebb dolgokat próbáltam alkotni. Kicsit konceptuális ötleteket próbálok véghezvinni. Van például most egy projekt, ami inkább a képzőművész társaknak szól. (és ez már meg is valósult, ráadásul elég jól sikerült.) Szeretnék megélni a képeimből. Tavaly 22-23 galériát jártam végig és kettőbe sikerült otthagyni cuccaimat. A százalékokat kiszámolhatjátok. Megint elkezdtem körbejárni. Lehet ugyanazokat is újrajárom ahol eddig jártam. A legfőbb cél, hogy csak otthon kelljen festenem a vásznak között és valaki jöjjön és mutassa, hogy ezt akarom meg azt akarom elvinni. Mire ötven leszek esetleg, ha addig nem cseszem szét magam. De tesómnak majd jó lesz, ha eladja a képeimet.

Mi a street art jövője?

Nehéz lenne megmondani. Magától hullámzik. Mindig van egy-két-három ember, aki megfog másokat, aki elég erősen ott van a szcénában és az utcán. Ez elég meghatározó tud lenni és ez is egy vonal amin továbbmehet. De jövőre mi lesz? Kitudja?

Válhat ez maintsreammé? Gondolok itt arra, hogy ha megy valaki az utcán és lát egy graffitit, taget és azt mondja rongálás, de lesz e kultúrája Budapesten - pl. ott van Londonban Banksy, akit elfogadtak művészként. - szóval lesz-e olyan kultúrája nálunk, hogy megkülönböztetik a minőséget a szeméttől?

Ez attól függ, hogy az emberek mennyire pörögnek rá a témára. Banksy például azért lett ennyire híres, mert olyan erős mondanivalója van és olyan mértékben nyomatta a dolgait az utcára, hogy egyszerűen nem mehettél el mellette. És elég újnak számított amit ő csinált. Gegre épített politikai mondanivaló, ami a hétköznapi embereket érdekelte. Most már 100 000 fontokért kelnek el a művei. De az is számít, hogy az egy nyugati társadalom. Itthon is vannak nagyon tehetséges emberek, de mégsem karolják fel őket, mert nincs rá pénz, vagy kihasználás megy. Az itthoni reklámszakemberek nagyon is nyitott szemmel járnak. Ha megfigyelitek a reklámokat, amik trendik akarnak lenni, akkor jól látni, hogy nagyon benne vannak az utcánkon látott dolgok. Inkább a külföldi cuccok, de elkezdték itthonról is elkezdték beépíteni. Tulajdonképpen lopnak. Megnézik az utcán, 'Fúú ez egy nagyon jó ötlet, de most miért kérjem fel?' Kicsit átvariálják, picit más színnel más szlogennek, de azonos jelentéstartalommal. 'Én is meg tudom csinálni!' És tulajdonképpen ebben is van a buktatója az egésznek. Itthon nem kérik meg az úgymond underground emberekéket, hogy 'Ez tök jó, csináld meg, ha már a te ötleted!' hanem egyszerűen már ott van a reklámban benne. Leszarják. Olcsóbban kijön. De gyakran úgy buktatják magukat, hogy nem jön vissza az eredeti mondanivaló, megváltozik az egész dolog. Nagyon ritkán eltalálják, de általában az van, hogy ez nagyon hasonlít és ráadásul gagyi is.


De a street art is erről szól, hogy látsz valamit, inspirál, kiragadsz valamit, hozzáteszel, elveszel, átalakítod, továbbgondolod, kvázi az egész street art lopáson alapul, ami folyamatosan bővül mert viszel bele új dolgokat.

Nem csak a street art. Az egész képzőművészet erről szól. Van egy pont ahonnan elkezdődik ez a fajta lopás. Amikor az impresszionisták elkezdték a stílusukat, mindenki kiröhögte őket, de elkezdett felfejlődni és divatos lenni, mire elfogadták és elkezdték másolni őket. Mindenki lop mindenkitől. Minden ki van találva és mindenki próbál újat összehozni úgy, hogy van valami ami tetszik plusz van a saját gondolatom, összeöntöm, megporcukrozom és úgy már jó lesz. Ez nem csak a street artra érvényes. Minden képzőművészeti ágra az. Nem tud minden művész álladóan kreatív lenni. Csak évszázadonként néhány.
Mindenki veszi valahonnan az inspirációt. Van aki erősebb behatások alatt van, van aki nem. Én ezért próbálok minél több helyről ihletet meríteni, ne az legyen, hogy egyetlen terület van ami nagyon érdekel és utána megkapom azt, hogy 'Nah, te is ezt másolod!' Hanem közben csinálok fotóreált, csinálok gesztusdolgokat, csinálok fejeket és még nem találtam meg a vonalat amit kövessek és az igazság az, hogy nem is akarom. Lehet, hogy így nem lesz egy állandó stílusom, vagy lehet hogy pont ez lesz az, de ez annyira nem is érdekel, csak az hogy csinálhassam. Ennyi.
Vannak emberek akik olyan dolgokat csinálnak, ami tetszik nagyon az embereknek, én meg az a kategória vagyok, aki nagyon beteg dolgokat csinál. Beteg dolgok vannak a fejemben, de próbálok néha a köz javára is alkotni. Például a buszmegállós projekt az ilyen volt, hogy akarok valamit ami az enyém, de mégis ad egy extra információt és jól is néz ki. Próbálok minél szélesebb körben dolgozni, mert nem szeretem ha valaki azt mondja, hogy 'Te csinálod azokat!' Hát jah, de csinálok mást is. A legtöbb művésznek ez picit a hibája, hogy ráállnak egy vonalra és megy mint a vonat a sínen. Lehet, hogy ez a másik oldala a lónak, hogy ez túl sok, de én meg ezt szeretem.