Egy belvárosi kultkocsmában futottunk össze a hazai street art egyik fenegyerekével, Kovács Budha Tamás képzőművésszel egy késő kedd délutánon. Rögtön kiderült, hogy a problémakörrel, miszerint mit is fogunk majd kérdezni tőle, nem kell sokat bíbelődni, mert emberünk nem kicsit adja el magát és a szavak úgy ömlenek belőle, mintha dézsából öntenék. Nagyinterjú, Playboyosan, de reméljük nem unalmasan.  

Honnan a név?

Ennek több sztorija van. A bátyám pap, emiatt mindenféle vallással megismerkedett és tanulmányozta azokat. Otthon volt egy Buddháról szóló könyve, a Mahávasztu, és akkor találtam ki azt, hogy ez nekem tetszik, ez lesz az új nevem. Előtte tipikus nevem volt, mindenkinek az első neve ilyen. Legelső nevem a Divat volt, ezt akkor nem is nagyon akartam felvállalni. A Budha Tomi pedig úgy született, hogy bementem egy graffitis boltba, rendeltünk egy csomó festéket valami kiállításra, és akkor mondták, hogy megjött a Budha Tomi. Nekem akkor több nem is kellet, ez ilyen ragadványnévként rajtam maradt azóta is. Mert ugye a Kovács Tamást nehéz lenne bármilyen művészeti körben használni. Hétvégén voltam Dunaújvárosban egy fotó biennálén és kérdem a haveromtól, hogy miért úgy irattál fel, hogy Budha Tamás? Mikor a ’K betűhöz érkeztünk és bemondták, hogy Kovács Tamás, akkor az első sorban két ember tette fel a kezét. Rögtön értettem.

De akkor személyes vallási oka nincsen a nevednek?

Nem, nem. Hát figyelj, nyugodt vagyok.

Valahol olvastuk, hogy a három szem miatt..

A három szem az később jött. Előbb volt a Budha. Én olyan időben jártam egyetemre, hogy pont azt az időszakot kaptam el, vagy úgy alakult az élet, hogy egy évfolyamban nagyon sok firkász került. Az volt az első kör, amikor felvettek baromi sok graffitist. Ez nem direkt volt, hanem tök véletlen. Sokat pörögtünk ilyen dolgokon. Sok minden érdekelt graffiti szinten, és arra jöttem rá, hogy kell egy logo, nem elég a név. Egy olyan logo, ami a munkáidban vissza tud köszönni. Igaz, nagyon sokan használják ezt a világon, mindenhol máshol is megjelenik. Ettől függetlenül ez Magyarországon így egy védjegy lett.

Így könnyen beazonosítható a művész.

Persze, csak csomószor van, hogy bukó a sztori, mert XY mondja, hogy látta a melómat, és annyira nem tetszett. És akkor mutatja a csávó, és kiderül, hogy nem is én csináltam. Mondjuk volt olyan, hogy Pécsen fotóztam és elgondolkodtam azon, hogy mi ez a remake. Esetleg nem-e voltam olyan részeg, hogy én csináltam? De nem, mert én nem voltam ott vagy 3 éve. Néha ezek az emberek nekem csinálnak reklámot azzal, hogy ugyanazt megcsinálják amit én.



Akarsz valamit üzenni az embereknek a munkáiddal, van valami meghatározó a három szemen kívül, ami egy üzenetet takar?

Figyelj, tegnap volt egy megbeszélés, ahol egy multinak kellett csinálni valami melót, és nem csak én, hanem a graffiti szcénának egy másik nagy alakja volt még ott és arról volt szó, hogy ki mit csinál. Ő a graffitis, én meg a street art-os gyerek. Kérdezték, hogy mi a kettő között a különbség. Ő azt mondta, hogy a graffitisek nem akarnak semmit közölni, csak anarchista módját nyomatják annak, amit szeretnek, a street artosok meg üzenetet akarnak közölni, bármilyen formában. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a graffitisek ilyen ortodox vallási szekta, akik azt a racionális gondolkodási módot viszik végig, hogy mindennek megvan a törvénye, a betű így néz ki, a betűnek kell árnyék, kell kontúr, színesnek kell lenni, teret kell rakni, dimenziót, szóval a graffiti az ki van találva. A street art-ban (utálom ezt a szót az a helyzet), nincsenek törvények, nincsenek ilyen hatalmas nagy szabályok. Nincsen konkrét rendszer, mindenki azt csinál, amit akar. Mindenkinek az újabb és újabb munkái próbálnak üzenetet képviselni, és vannak olyan munkák, amelyek nem üzenetek, csak önreklámok. A street art olyan, mint a mail art. Közös kiindulási pontjuk a dadaizmus. A graffiti az a szubkultúrának szól, a belső körnek, a street art a köznek, az utca népének szól. Azoknak, akik egyébként nem figyelnének oda ezekre a dolgokra, viszont kénytelenek, mert belebotlanak. Véletlenül kapsz olyan információkat, amelyek ha kell, ha nem, szembejönnek veled az utcán, melyek vagy ideológiát, vagy csak vizuális élményt tartalmaznak. Nekem nagy közléseim nincsenek, nem akarok politizálni vagy hasonlók. Én egyszerűen csak megfigyelek. Megfigyelem az emberek és a saját kapcsolatomat az utcához.

Most az olyan felületeket keresem a városban, amelyekre nem ragasztasz, nem fújsz, nem csinálsz semmi mást, csak odaraksz dolgokat. Papírlapokat, kartonokat, meg ilyeneket, és megfigyeled, hogy mennyi ideig tart, hogy azt elszállítsák onnan Észreveszik-e az emberek, figyelnek-e rá. Becsúsztatsz egy kartonlapot az üveg és a rács közé, lehet ez graffiti, egy figura, egy üzenet. Volt olyan plakát az Oktogonon, ami majdnem egy hónapig kint volt, azért mert a hajléktalanoktól 15 méterre volt. Viszont sokan észrevették. Egy figura volt rajta. De láttam olyat, aki kivette és elvitte haza hátha egyszer nagy értéke lesz. Van, aki csak azért veszi ki, mert szúrja a szemét. De foglalkoznak vele! Matrica már sok van, arra már nem figyelnek. Meg kicsi a felület. Volt úgy 2-3 ezer darab és ezen keresztül kommunikáltak egymással az emberek. De ennek a varázsa már sokkal kisebb. Volt egy holland művész, Erosie. Kábé az a stílus, mint nálunk a 100%. Volt egy olyan matricája, amire az volt írva, hogy ez a matrica megsemmisíti önmagát. Ő egy fotó dokumentációt csinált, ahogy az évek alatt elkopott és tulajdonképpen tényleg megsemmisítette önmagát. Van egy másik művész Németországban, Zasd. Az üzletek reklámtábláinak a 3D-s betűiből írja ki a nevét, és közvélemény-kutatás szinten méri, hogy a felület, amit használ, milyen reklámértékkel bír. Hányan nézik meg, hányan haladnak el mellette, hány autó megy el mellette. Van olyan projektje, ahol csak azt írta ki egy kockába, hogy az a felület, amit használ mennyit ér mint reklámfelület. Engem ezek a dolgok foglakoztatnak, de ugyanúgy érdekel a graffiti is, de egy másik válfaja. Én mindent próbálok úgy nézni, mint egy képzőművész. Mindennek megvan a miértje, folyamata. Számomra azért fontos a graffiti, mert mindegyik művészeti ágat tartalmazza egyben. A kortárs művészet teljes mértékig benne van. Benne van a konceptuális művészet, a pop art, a dadaizmus. Minden. És visszautalva a dadaizmusra és a mail artra Magyarországon. Itt van a Liszt Ferenc téren az ArtPool. Galántai Györgynek az archívuma világszinten kiemelkedő. Erről írtak egy a háló című könyvet, amiben le van írva a mail art, aminek a továbbvezetése a street art. A mail art alapfelfogása az internetkultúrának a kialakulása. A lényeg, hogy az emberek tudjanak egymással kommunikálni. A kommunikáció áramlása felgyorsult a levelezéssel. A Mail art és a street art között ez a nagy együttható, hogy felhívják az emberek figyelmét. Még nem kerülsz be egy galériába, vagy nem is akarsz bekerülni egy galériába, de meg akarod mutatni az embereknek a munkáidat. A mail artnál is készültek funzinek és egymásnak küldözgették az emberek. A graffitinél meg a street artnál is van egy ilyen kommunikáció „nyomtatott” formában. Plusz az internet segítségével sokkal gyorsabban bejönnek a stílusok, ezért az egész stílus maga vibrálódik.

(Folytatjuk..)

http://budhatomi.com