Minden napra egy könyvbemutató..., most van szezonja?!? ;)

Jön a könyvhét, ahhoz kapcsolódik ez is.

azért meglepne, ha másnaposan olvasható lenne ez a könyv

nyilvános válasz Babricinus Bátornak

Kedves Bátor!

Engedd meg, hogy reagáljak. Biztos nem bánod, hogy név nélkül maradok ugyanúgy, mint mindenki más is a „Puha Neon Fejlövés” címû dokumentumodban. És sokan azt is tudják, hogy te magad amúgy igen jártas vagy az anonim megnyilatkozásokban. Mondhatni több internetes személyiséged netán képzeletbeli barátod van panka2-tõl mrmalacig (népes az állatsereglet, ám a legtöbbet ki is lehet deríteni!) amelyek sûrûn megjelennek káros blöffökkel különbözõ fórumokon.
Elképzelem, ahogy kedvesed éjszaka felriadva rákérdez, hogy „Mit pötyögsz a macbookon ilyenkor, Gábor?”, mire ezt válaszolod:
„Milyen Gábor?! Az én nevem BABRICINUS BÁTOR! És most megírom a könyvemet. Yes. Odabaszok a médiának meg a reklámosoknak. Egy hiánypótló irodalmi mû lesz, egy korbonclelet az örökkévalóságnak! Megkapják a véleményemet a mutyizós, kirekesztõ, tehetségtelen, korrupt kis gecik.”
Aztán másnap felkel Gábor, nem emlékszik az éjszakára, piros szemmel és orral bekocsikázik városi divatautójában az irodába, hogy tolja a reklámbizniszt. De hát tény, hogy ma már nem jönnek olyan könnyen az ügyfelek, mint a régi szép idõkben a Vodafone… Lassacskán más után kell nézni, nincs már kasza, a celebkedés meg pláne nem hoz eleget a konyhára. Talán pont itt az idõ, hogy bûvészünk nagy íróvá váljon. Milyen komikus, hogy nem jön rá, hogy rossz kapu felé szalad és mindenképpen öngólt lõ. Maradni kellene a kaptafánál, hiszen ez az álszent tehetségtelenség könyvben sokkal egyértelmûbben feltûnik, mint egy-egy reklámban ahol a mûfajnak megfelelõen füstgépekkel meg kamuzással el lehet leplezni az ötlet tátongó hiányát is.
Furcsa ez a könyv. Nem lehet eldönteni, hogy Gábor tudja-e, hogy Babricinus Bátor valójában az õ öszödi beszédét rögzítette. A hakniturnéban bevetett és szánalmassága miatt önjáróvá vált „anti-fogyasztási anti-sláger” mindent elmond önismeretrõl és igényességrõl:
„Azt a szénsavmentes vizedet!
Azt a leolvasztós frizsideredet!
Azt a grillerezett csirkemelledet!
A vitaminban gazdag életed!
Azt a fröccsöntött spanyol epredet!
Össze-jet-skizett élõvizedet!
Azt a rohadt kis természetedet!
Azt a jóléti úristenedet!”
Halló! Kibeszél?
Akár el is kezdhetjük behelyettesíteni a sorok végeit a megélhetésedet jelentõ Republic reklámügynökség gáláns megbízóinak neveivel. Vajon mit szól ehhez a Rauch, a Brókernet, az EON, a K&H vagy a Hell, azt a rohadt kis természetüket!?
Vagy éppen nem emlékszel, hogy a mai napig tõlük kapod a fizetésed, Bátor? Pedig vigyázz, nem kéne még lehánynod õket, a könyvírásból láthatóan nem fogsz meggazdagodni.
Persze a cím is sok mindent elárul rólad. A „puhát” mindannyian értjük, hiszen sokkal direktebb publikus jeleit is bemutatod az emiatti folyamatos kompenzációnak. Az azonban már inkább a „fejlövés” lehet, hogy képes voltál magadat is átverni és elhitted, hogy tudsz írni és hogy egyáltalán megnyilatkozhatsz a témában. Pont te. A hülyeség diszkrét bája. Az viszont már cseppet sem bájos ebben az észosztó, beszóló szerepkörben, amelyet oly bátran magadra osztottál, hogy eközben emberileg is totál lejárattad magad a mára már szélesebb körben tudott beteges nézeteiddel és álnéven a kurucinfora és hasonló témájú oldalakra bekommentált szélsõséges irigység monológokkal.
(Vagy ez nem is te vagy, hanem egy újabb képzeletbeli barátod?
És amúgy hogy fér el ez 1 szekéren az LMP kampánnyal, a politikai médiahelyezkedéssel vagy a Szeretem Magyarországot tagsággal?)
Szóval kedves Babricinus Bátor, újabb mérföldkõ került a pályád kacskaringós útja mellé, de az egyik fõ szabályt még mindig nem tudod. Azt hogy nem szarunk oda, ahonnan eszünk. Bár ez most nem is szar, hanem inkább fos. Puha neon fos. Nem a babtól vagy a ricinustól. Hanem szerintem egyszerûen ennyit tudsz. Így pedig mindig csak egy szerencsétlen wannabe Geszti Péter maradsz és minél jobban kapálózol, annál jobban összefröcskölöd magad és a körülötted állókat. Mindenkinek jobb lenne, ha a kis puhával végre elmennél.