Ha meglátom a hosszúkás lufikat, akkor inkább a kondomra gondolok, mert a másik véglettől, a lufifújós bohóctól a falra mászom. Mondjuk nem is a lufiktól, hanem a bohóctól irtózom, számomra sosem volt vicces , még a cirkuszban sem. Nem mellesleg olvastam Stephen Kingtől Az című regényét, ami ugyancsak betett a vicces bohóc fantáziáimnak. Jason Hackenwerth sima lufikból szinte élő organikus lényeket hoz létre, amelyek egy kis szellőtől a mozgás látszatát keltik, így nem csak statikus műtárgyak jönnek létre, hanem élő, lüktető teremtmények.
Aztán mint az igazi élőlények ezek a kreatúrák is öregszenek, ahogy az idő kiszívja belőlük a levegőt, úgy ráncosodnak, fonnyadnak majd végül teljesen eltűnnek.
via weburbanist
Utolsó kommentek