Nemes egyszerűséggel a vérbentocsogó műfaji besorolást kapta a korai Peter Jackson által jegyzett fröcsögős, eltúlzott, zseniális műfajtörténeti remek, a Hullajó. Merthogy a film habkönnyű szórakozást nyújt a hosszúra nyúló őszi és téli éjszakákon a kifinomult gyomorral rendelkező műkedvelőknek, de semmiképp sem fér bele a klasszikus horror műfajba és azért mégsem tekinthető pusztán egy egyszerű vígjátéknak. Természetesen túlságosan nem dolgoztatja meg az agytekervényeket a történet, de mégis minden idők egyik legfontosabb kultfilmjéről beszélhetünk, amikor az szóba kerül. Az overdose vérfürdőt lehetetlen komolyan venni és szerencsére a film sem veszi túl komolyan önmagát. Annyira iszonyúan sok a vér, annyira túlzó és hatásvadász, hogy a szó szoros értelmében komikus az egész. Provokatív és gyomorforgató paródia, tisztelgés a műfaj nagyjai előtt, 1992-ből, mely méltatlanul került a hátsó polcokra annó, bár érthető, hogy ez a fajta rétegfilm miért is szúrta a kommersz műfajokat kedvelő bürokrácia és a moziközönség szemét. Megfeküdte a gyomrukat, ahogyan sokakkal ma is teszi. És miről is szól? Az nem annyira lényeges, de azért leírom.
Adott egy patkánymajom ("szingájá"), ami beköltözik egy Új-Zélandi állatkertbe, és melynek harapása zombivá változtatja áldozatát. És persze a végén mindenki zombi lesz, akiket a leghatékonyabban fűnyíróval lehet írtani. Van benne minden ami kell: személyiségfejlődés, szerelmi szál, főellenség és persze vér, vér és vér. Ha nem láttad még, akkor épp itt az ideje, hogy pótóld a lemaradást! Minden idők leggusztustalanabb filmje, a Gyűrűk ura rendezőjétől. Mit lehet erre mondani? Kötelező, ha van hozzá gyomrod!
Utolsó kommentek