Gyerekkoromban volt egy olyan gügye gondolatom, hogy a művészeti ágak között hierarchia van - és a képzőművészet valahol hátrébb van. (???) Ezt egészen addig hittem, amíg meg nem látogattam egy kívülről-semmi-extra kiállítást és le nem ültem az egyik szobortól. Szóval most már nem hiszek ilyen gyagyaságokat és nem is gondolkodom slágerlistában, mert kitágította a látókörömet valahogy az a szobor. Vagy megtanított más szemével látni, más fejével gondolkodni. Olyan hatása volt, mint abban az Örkény-egypercesben, amelyikben elindult a telefonfülke egy verstől. Summa summarum: valahogy misszió ez a blog, az a meglátásom - persze, Te nyilván csak passziózol. Olyan, mint az Illustration Friday, hogy segít mások fejével gondolkodni vagy mittudomén. Ez a nyirbálós majomság is valami efféle. Szóval csak, hogy jó.

Kedves Szolvejg! Köszönjük megtisztelő szavaidat. Ez a blog csak egy szeletét, erősen lekicsinyített részét mutatja, mutathatja meg a mai kor gyorsan változó vizuális művészetének. Ma minden arról szól, hogy mi ragadja meg a figyelmet, mi érdekli a nagyközönséget. Most a színek és az absztrakt uralkodik (ismét), és a számítógép segítsége szinte kikerülhetetlen. Régen egy szépen kimunkált emberszobor megdöbbentette az embereket, ma az ingerküszöb folyamatos emelkedésével csak a mozgó, vagy elvont szobrok tarthatják a versenyt. Nekem Giacometti elnyúlt szobrai tetszenek, mert a valóság egy furcsa görbületét mutatják. Mi próbálunk válogatni a sok művész közül, de mindent mi sem tudunk a blogra kitenni. De próbálkozunk.