Kissé Roy Lichtenstein jut eszembe képeiről. Hamisítatlan pop art, szemőrjítő színhasználat. James Roper képein a színek egybefonódnak, mintha tárgyak lennének. Valahonnan tartanak valahova, de sosem tudjuk meg, hogy mik, vagy kik rejtőznek az áradat mögött. Néhol emberi alakok is feltűnnek: ünneplik a kommersz világ jelentéktelenségét, könnyen megemésztve életük egyhangúságát. Színes illúziók, itt-ott keleties cukormázzal meghintve.
Utolsó kommentek