A kultúra nem ART...
Mindenkinek, akit érdekel a street, a szürrealizmus, a pop és a kult mint lifestyle.
Nektek, kultúrarcoknak, a mindennapi betevő.
Nagy adag, ízlésesen tálalt művészet, érdekességekkel körítve, képekkel fűszerezve.
fürdőszoba galériák:
Sosem láttam mág ilyet! Elöször azt sem tudtam, honnan nézzem. Nagyon szép dizájn, praktikusnak ug... (2013.06.22. 21:16)Különleges mosdó
Egy fotóripoter dolga, hogy felhívja a figyelmet az élet árnyékos oldalára is, ezzel erős kontrasztot állítva a rideg valóság és a reklámok, valamint a hollywoodi filmek cukorszirupos álmai közé. Brent Stirton már sok helyen megfordult munkája során: fényképezett AIDS-eseket és drogosokat Ukrajnában, többször járt Afrikában, Nepálban, a Közel-Keleten és Indiában is. Ahol sok-sok remek fotót készített. De mind-mind a könyörtelen mindennapokat mutatja, azt, hogy az ember hogyan pusztítja magát és társait, a Földet és a körülötte élő állatokat. Ilyen a gorillagyilkolásról szóló szomorú sorozata is. Sok képe elgondolkoztató és sokkoló, szóval csak erős idegzetűeknek. Tényleg.
Bevallom őszintén, az a téma, hogy bokrokat nyírbálnak meg emberek, és ezekből több száz féle figurát alkotnak - tehát élő szobrokat kreálnak -, nem igazán mozgatta meg eddig az ingerküszöbömet, de az itt található képek felébresztették bennem (a valahol nagyon mélyen) szunnyadó bokorfétist, és rákattantam ezekre a csodás alkotásokra, melyek elkészítése valószínűleg kissé több kreativitást igényel, mint a Józsi bácsi-féle szőlőmetszés. Chinese garden, oje, végre valami minőségi kínai. Külön tetszik, hogy az alkotások között véltem felfedezni egy közismert magyar rajzfilmfigurát is, a hasonlóság valószínűleg véletlen. Na kitaláljátok kiről is van szó? (a kép valahol itt van a sok között)
A giccs című könyvben azt olvastam, hogy a jó ízléshez a rossz ízlésen keresztül vezet az út, tehát a giccs azért jó, mert rossz. Ennek ellenére, vagy épp ezért nem raknék ki olyan képeket a lakásban, mint ez a fenti kihajtóskönyvre emlékeztető Papír Diaporáma. De kinek-mi tetszik. Csillagharcosdada barátom fogalmazta meg ezt jól, amikor egy mozit ábrázoló villogó LED-ekkel felszerelt festményt néztünk egy bútorbolt kirakatában: tehát az egész cucc villogott, mint egy karácsonyfa, egy hagyományosnak mondható fekete képkeretben, a 70-es évek amerikai moziját ábrázoló képen. Én szőrnyülködöm, Csd pedig vigyorog és megállapítja, hogy nála milyen jól mutatna. Erre én: - Dehát ez giccs! Csd: - Kit érdekel, ha nekem tetszik! Szóval a haladó szellemiség könnyedén túltette magát a giccskérdésen. Te se hagyd magad befolyásolni. Innen rendelhetsz.
Egy kis svédországi kitérő után (ahol a lányok gyönyörűek és a férfiember hamar a szerelem mély bugyraiba zuhanhat), a Mindennapi Betevő újra dübörög, és mint az idei GoldenBlog kulturális blog ok zsűrije, továbbra is adagolja a könnyű, vagy éppen meghökkentő design, kult, pop és street art dolgokat. Most éppen ezt a paprikás kültéri nappalit kanalaztuk nektek elő, ami Svájcban található, de nekünk nagyon bejönne itthon is.
Ezzel az építménnyel úgy vagyok, mint Indiana Jones az UFOkkal: látom, és akkor most mi van? Egy kerti monstrum, ami gyerekkorunk fáramászós korszakát idézi, és egyfajta neohippi életstílust csempész a modern hétköznapjainkba. Tarzan is megirigyelné, de elnézve csak nyári játszóháznak lenne jó, akkor is alkoholmentesen, mert nem teljesen egészséges kiájulni a másodikról, tekintve, hogy biztonsági kerítést nem terveztek, és a narancssárga függöny se nagyon fogja fel a lassan eldőlő testeket. Mindenesetre a szomszéd nagyokat pislogna, ha másnap a kertedben elkezdenéd felállítani ezt a kortárs pihenőt.
Ha kihevertétek a Bodies megdöbbentő budapesti élményét, akkor ugorjatok át Brooklynba, egy kis popkulturális csemegére. Takashi Murakamiról még nem írtunk, pedig a '63-as születésű úr minden idők egyik legelismertebb kortárs japán képzőművésze. Ezt csak fokozza az a tény is, hogy dolgozott együtt a méregdrága Luis Vuittonnal is. Sok műve erősen pop artos, bár ő ezt tagadja. De mi nem hiszünk neki, maximum annyival egészítjük ki, hogy japán pop artot csinál. A Magányos Cowboy című műve nem is olyan régen kelt el 15 millió dollárért. Nem hiába hívják a japán Andy Warholnak.
Éppen egy hete volt szerencsém megtekinteni a Bodies kiállítást Koppenhágában és hazaérve meglepve tapasztaltam, hogy a város tele van a Bodies Budapest plakátjaival. Erős gyomrom van, de kissé meghökkentő nézni ezeket a szobrokat/testeket, amik valaha élő emberek voltak. Anatómiai szempontból tanulságos, minden le van írva aprólékosan és kellően érdekes is, az izmok formája, tapadása, de a személyes kedvencem az alkar érhálózata volt. És ez tényleg csak erős idegzetűeknek/gyomrúaknak van.
Egy "Project Earth Day" divatshow oldalán találtam Sid Vintage ékeszereire. De igazából semmi különöset nem csinál. A zaciból összegyűjtött ékeszereket hasznosítja újra. Ihletét a nagymutter és lánytestvérei családi ékszereiből szerzi. Aztán hatalmas összegekért olyanok veszik meg, mint Paris Hilton. És így a mester az USA egyik ünnepelt és legtöbbet fotózott ékszerésze. Igazi retró-stílus és így még a gyémántbányába sem kell leküldeni senkit. Ettől eco. Jól néz ki és a zöldtudat még szebbé teszi.
Van egy-két fotós, aki hatalmas, megkomponált eséseket rögzít, és ezzel teljesen abszurd helyzetek alakulnak ki a képeken. Ilyen Julien-Saniel és Denis Darzacq is Franciaországból. Na persze, nem azt a pillanatot lopják el gépeikkel, amikor arccal vagy karral tompítják az esést, hanem a levegőben békésen eltöltött pillanatokat. Mindenesetre érdekes a falon fekvő embereket nézni. És a többit is.
Visszafogottan nevelő jelleg és morbid hatásvadászat bújik meg a RoadkillToys plüssállatainak szétlapított lelkében. Keréknyom, belek, kidülledt szem. Soha nem értettem, hogy egyeseknek miért kell a mellékutcákban is saroktól sarokig padlógázzal menni. Gondolom nem ütötték el még kutyáját/macskáját. Nos, az ilyen autósoknak például kiváló ajándék egy ilyen plüssállat. Szívem szerint én akkor adnám át, amikor épp a ripityára tört BMW-je vagy kitudja milyen autója mellett hüledezve fogja a fejét. Kis cetlivel mellékelve, például: 'Biztos nem véletlen', 'Legközelebb lassabban', 'Te legalább élsz'. Igaz, a RoadkillToys erdei állatokra és autópályára van specializálódva, az viszont egy kicsit más tészta. A mosómaci és a nyuszi már rendelhető, a sünire a bólogatós rókára és az egérpadra még várni kell.
Most nekikezdeni graffitizni már nem nagy durranás. Kiemelkedőt alkotni meg szinte lehetetlen. COPE2 '78 óta csinálja, nem is akárhogyan. Igazi legenda - vallja magáról - igaz, rá is szolgált a hírnévre. Mostanra a számítógépes játékok világa is felfigyelt a bronxi graffitisre. Szerepelt már a Marc Eckos's Getting Up graffitis játékban, a harmadik Shrekben is feltűnik egy alkotása és Liberty City falain is otthagyta virtuális kéznyomát, az új Grand Theft Auto-ban. A GTA 4 valószínűleg nem az utolsó, ami híres graffitiseket vonultat föl, már csak az a kérdés, hogy mikor lesznek olyan szintű magyarítások, amiben a hazai szcéna is szóhoz jut. Mondjuk Nikon, Blik, vagy Ekin.
Mostanában, mikor a csapból is az új Portishead album csöpög, az egyszeri zenehallgató vágyik valami kevésbé érfelvágósra is, mondjuk egy kis nyárra hangoló finom hip-hopra, például a tavaly évben nálunk szuper koncertet adó The Roots új albumára. Merthogy jó lett, nagyon. Erős, fekete, mint a reggeli kávém. Minőségi hip-hop: nem túl kommersz és nem túl elvont. Egyenesen Philadelphiából.
Az ágy alatt porosodó Nintendo újraértelmezéséből már született néhány nagy ötlet. Mi is írtunk PC egérré változtatásáról, de az öreg konzol volt már derékszíj, cd-lejátszó, digitális óra, pénztárca és ki tudja még mi. Az igazi kockák semmitől sem riadnak vissza, hogy kultusztárgyukat valamilyen formában újra szerephez juttassák. A kacsavadász-lámpa készítés csak azoknak a kiváltságosoknak adatik meg, akik anno szert tettek egy NES pisztolyra. Ha még nem esett áldozatául a lomtalanításnak, most érdemes előkeresni, mert ITT a leírás is. A pár óra piszmogásért cserébe pedig a fenti lámpa a jutalom.
Utolsó kommentek