A kultúra nem ART...
Mindenkinek, akit érdekel a street, a szürrealizmus, a pop és a kult mint lifestyle.
Nektek, kultúrarcoknak, a mindennapi betevő.
Nagy adag, ízlésesen tálalt művészet, érdekességekkel körítve, képekkel fűszerezve.
fürdőszoba galériák:
Sosem láttam mág ilyet! Elöször azt sem tudtam, honnan nézzem. Nagyon szép dizájn, praktikusnak ug... (2013.06.22. 21:16)Különleges mosdó
Ha a post-it cetlik ellepik a falat vagy a monitor alját, akkor az két dolgot jelenthet: 1, gyenge a memóriánk vagy 2, úszunk a határidős feladatokkal - legalábbis az átlagos embereknél ez így van. Aki meg zakkant vagy baromira unatkozik, esetleg cetlizéssel vezeti le a kreatív enerigákat, az kitapétázza vele a lakást vagy egyesek pixel-post-it-stop-motion videót készítenek, amiben pont a határidő témát veszik nagyító alá.
Mielőtt bárki utánuk akarná csinálni előre figyelmeztetem, ezt a röpke másfél percet 3 hónapig tervezték, 4 napon át forgatták és elragasztgattak egy nagyvállalatnak is elegendő cetlimennyiséget.
Ha létezik lónyál, amit a világ minden pontján isznak, akkor az a Coca-Cola. És ha ilyen népszerűségnek örvend, megteheti, hogy hatalmas zsentonmennyiséget toljon a marketingbe, hogy meg is tartsa a kiharcolt előnyt. Ezért a kólacég rendre jön trendi megoldásokkal és igyekszik a kiaknázatlan tehetségeket elcsábítani, beédesgetni a multi gondoskodó szárnyai alá. Számtalan friss példa is akadna rá, de ennek a sorozatnak az aprópója, hogy már több mint 20 éves.
Művészet és biznisz összekeveredik. Takashi Murakami és Louis Vuitton. Reklám, animáció, közreműködés. Nem rossz. Folytatása a régebbi videónak, a Superflat Monogramnak. A kiscsaj is felnőtt azóta.
A jövő tud szép is lenni, nem csak apokaliptikus. Ha minden jól megy, akkor előbb-utóbb találkozhatunk egy ilyen, még csak koncept-étkezőasztallal, ami bárhol jól mutat.
Az asztal közepe egy 203 literes hűtőt rejt, ami két nagyobb részre van osztva a jobb tárolási hőmérséklet miatt. A fekete fedőüveg egy gombnyomásra átlátszóvá válik és bepillantást enged az asztal belsejébe. Található benne minimosogató, pirítósütő, kávéfőző, mini mikró, étkészlettartó és vízforraló is. No meg italhűtő a közepén. Ja és a tetején lévő üveglap egyben OLED kijelző, szóval úgy is működhet, mint a Windows Surface. Én elfogadnék egy ilyet.
Ginou Choueiri libanoni művész érdekes koncepciót talált ki a burgonya alternatív felhasználására. Konkrétan portrékat készít belőlük, méghozzá elég realista módon. Úgy véli, hogy elég sok a párhuzam az igazi emberi arc és a krumplik között, mert a bőr szerkezete, textúrája és színezete hasonló, és egyikből sem találni két egyformát. A krumpli életútja hasonló az emberéhez, felnő, él és elpusztul.
Borsodi Béla divatfotós. Nagyon különleges miliőbe helyezi el a divatot, a ruhákat és a kiegészítőket..
Érdemes végigböngészni a fotós teljes portfólióját, rengeteg zseniális ötlettel találkozhatunk. Számos posztot megérne még a munkája.. lábfetisiszta, tipó, lufibábú, rajzoltpornó.. de ez a bizonyos Fashon Faces projektje különösen közel áll hozzám, (ama bizonyos "Kőarcok" szerepvállalásom miatt), így most ezen képeket láthatjátok nálunk.
Sok videót láttam már, de ez a reklám kissé kibillentett. Dundika eszik. Mi több, zabál a videón! tortát, csirkét, hamburgert és még sok minden mást. Valószínű, hogy nem hízókúrába kezdett, csak azt ehet, amit akar, mert a hirdetett Obesminnel megteheti. Nem fog hízni. Reméljük
Kultplayes barátaink megelőztek minket, sőt ezúttal tőlük értesültünk a hírről, miszerint Banksy legálban tolja a Brisol múzeumban. A kiállítás augusztus végéig ingyenesen megtekinthető, és ez egy elég nyomós érv arra, hogy a szigetország mellett tegyük le a voksunkat, a nyaralásunkat illetően.Teljes cikk ITT, képek pedig ITT.
Egy belvárosi kultkocsmában futottunk össze a hazai street art egyik fenegyerekével, Kovács Budha Tamás képzőművésszel egy késő kedd délutánon. Rögtön kiderült, hogy a problémakörrel, miszerint mit is fogunk majd kérdezni tőle, nem kell sokat bíbelődni, mert emberünk nem kicsit adja el magát és a szavak úgy ömlenek belőle, mintha dézsából öntenék. Nagyinterjú, Playboyosan, de reméljük nem unalmasan.
A 80-90-es évek sztárja, Patrick Swayze küzd a rákkal és bár a harca kilátástalannak tűnik, ráadásul a média is hetente temeti, Ő mégsem adja fel. Filmjeitől a női szívek egyszerre dobbantak, a ronggyá nézett Ghost és Dirty Dancing szalagjai megtalálhatóak minden nagyobb családban és kitudja mennyi videó életét követelték már, és ragadtak bele utolsóként lejátszott kazettaként az említett műremekek. A maszkulin és extrémsport vonalat erősítve én a Holtpontot istenítem a mai napig. Tippem sincs hányszor láttam a filmet, de minimum két verzióban is megvan itthon és valahol a második X után járok a Holtpont-moziestek számát illetően. Lassan sorról-sorra fel tudnám mondani a scriptet, de ha műsorra tűzik így is esélyes, hogy pont oda kapcsolok. Ennyi. Röviden: nálam is Bodhi a király!
Az alkotói válság egy formája, amikor kiindulunk valamiből, aztán komoly munkát befektetve a végeredmény ugyanaz, mint ahonnan indultunk. Eric Ku talán ilyesmi válságban szenvedhet és ezért csinált a SZÉK-ből egy széket. CHAIR-széke nem is lenne halott ötlet, ha nem lenne már ránézésre is kényelmetlen és akár egyszer is adódna olyan szitu, mikor ülőhelyet kutatva nem a formát hanem a magát szót keresnénk. Az egyetlen mentsége, hogy egy Jospeh Kosuth munka ihlette, de ettől sem lett egy álom-ülőalkalmatosság.
Grafikusoknak, keményvonalas Photoshop guruknak valószínűleg nem kell túlmagyarázni mi is az a ColorPicker. Arról a grafikai programokban fellelhető kis funkcióról van szó, melynek segítségével színmintát vehetünk egy kép bizonyos pixeléről, hogy ugyanazzal színnel tudjuk valamit saját magunk berajzolni, megjeleníteni a képen. A digitális világban jól bevált eszköznek kézzelfogható koncepcióját tervezte meg a koreai Jinsun Park. A speciális tollat egy falevélhez, virághoz, gyümölcshöz helyezve és a scan gombot lenyomva színmintát vehetünk a természetből. Ezt követően a toll RGB tinta patronjai segítségével kikeveri ezt a színt, amivel utána festhetünk, rajzolhatunk. Papírra. Természetesen az állandóan változó fények megnehezíthetik az elképzelést, de az irány mindenképpen jó.
Madártávlatból minden egyszerűbbnek tűnik, igaz nem feltétlen célszerűbbnek. Van viszont egy megnyugtató magasság, ahonnan a lenti nyüzsgés egy magasfeszültségre kapcsolt terepasztalhoz hasonlítható és örülünk, hogy mi éppen nem vagyunk részesei. Mintha LEGÓ-város megelevenedne és a kis emberkék hangyaként rohangálnának ide-oda. Paul Johannessen tulajdonképpen a tegnapelőtti Dio(d)ráma pozitívját csinálta meg. Azaz a valóságot formálta műanyag játékká egy kamera segítségével. Ügyes kis vizuál. Sajna rövidke is.
Utolsó kommentek