A hazai graffitis szcéna képviselői interjúalanyként még nem szerepeltek az oldal hasábjain. Most szeretnénk szakítani ezzel és MIS-sel nyitni a sort, akivel a közös sportmúlt kapcsán ismerkedtünk meg. Elsőnek és remélhetőleg nem utoljára következzen egy hazai greffes:

- Mikor kezdted? Mi indított el? Miért pont ez?

'99 májusában kezdődött a történet a miskolci Avas betondzsungelének közepén. 2 legjobb barátom és én is épp a lázadó korszakunkat éltük + nap mint nap találkoztunk az utcán a helyi srácok munkáival + egyre népszerűbb lett a hiphop, egyre nagyobb médiát kapott + keményen tiltották és ellenezték az iskolában ahová jártunk + mindannyian fogékonyak voltunk a szuburbán kultúrára = ezen tényezők összhatásaként alakítottuk meg a TDZ crewt és vetettük bele magunkat a graffiti őrjöngő forgatagába. Azóta sok minden változott, a többieknél ez csak egy kis "nátha" volt, nálam viszont veleszületett "rendellenesség". Persze, eleinte én is csak az öregek által kitaposott ösvényt jártam és tanulgattam (természetesen még most is, de más mértékben) a fortélyokat, az elmúlt 4-5 évet mondanám igazán érdeminek.



- Hogyan írnád le a stílusod?

Folyamatosan változik, ahogy a személyiségem is. Minden külső tényező hatást gyakorol rá, mind a negatív mind a pozitív történések, kapcsolatok, emberek. Alapvetően könnyen olvasható betűket írok, ennek az oka talán az lehet, hogy akkoriban QKAC (nyugodjon békében) cuccaival volt tele a város, aki a helyi kultúra úttörője volt és nagyon tetszett a stílusa.

- Kik inspirálnak?

Mindenki, akinek tetszenek a munkái + a barátaim és a nők. Nem akarok neveket mondani, nehogy valaki sértésnek érezze, ha kihagyom.



- Gyakran kollaborálsz másokkal?

Amilyen gyakran csak lehet. Nem szoktam magamban festegetni. Azokkal, akikkel emberileg is megtalálom az összhangot és tetszenek a dolgai, nagyon szívesen. Ez olyan, mint a sport: húzzuk egymást előre inspiráljuk a másikat nálam ez az alapja a fejlődésnek.