Egy napos délután ültünk le a Kétfarkú Kutya Párttal a Ráday utcában egy rövidke interjúra és kellemesen elbeszélgettünk egy sör mellett.

Mikor és hogyan kezdted intim viszonyodat a street art-tal?

8 éve kezdtük, matricákkal, eleinte a tábla hátuljára ragasztgattunk, kutya meg ilyen-olyan lények, meg rendőrbaszogatások, satöbbi. Azt hozzá kell tenni, hogy én előtte számítógépen csinálgattam álreklámokat, akkor készült a sportcigi például.

Kezdetben borzasztó bénázás volt, elfolyt a színes festék, majd belamináltuk a képeket, aztán mikor lassan befolyt a víz, akkor elmosódott és irtó gusztustalan lett
Aztán vettem a duplán ragadó matricapapírt, ami pár hét után magától felkunkorodott és leugrott az oszlopról.

Az igazság, hogy én abszolút nem tudok rajzolni, szóval kénytelen voltam mindent kinyomtatni meg sablonozni, ez beletelt egy kis időbe, mire belejöttem.
És aztán?

Majd volt a választásos kampány 3 éve, akkor látszódott, hogy a plakátokkal jobban el lehet jutni az emberekhez, érdemes, hogy konkrétabb dologról szóljon, aztán plakátok, táblák jöttek, amihez hozzá lehet rakni és át lehet formálni.

A kutyát is megszerették Szegeden, pedig nem egy nagy szám, de a visszajelzések jók voltak, örültek neki az emberek.

Eleinte az volt, hogy legyen vicces plakát, legyen utcanévtábla, közlekedési tábla, és azokhoz mit lehet hozzátenni, de itt ki is fújt. Vagy a falon van egy kirohadás, és abból mit tudsz kihozni. Maga a felület a lényeg. Vagy az árnyék, hogy a körnek legyen négyzet az árnyéka, vagy az, amikor elütötték a halált.

Mert lehetne még 27 félét csinálni táblából, de az egy idő után unalmas. Inkább cselekményeket csinálunk: Pécs, tüntetés. Már nem csak plakát és matrica.


Mennyi időt töltesz manapság az alkotással?

Egy olyan hobbi lett, amire elmegy 5-10 óra naponta, ha sablont csinálok, felmérem a helyet, számítógépen megcsinálom, nyomtatás, ragasztás, mert nincs pénz, hogy nagyban nyomassam, majd kartontra ragasztani, kivágni majd felfújni.
Szóval majdnem minden nap csinálok valamit.

Mondjuk magát a kirakási folyamatot nem élvezem,  nem úgy mint a graffitisek, hogy elmegy fújni, és aztán húúú. Nálam nincs adrenalin. Semmi. Összeragasztózom magam, összefestem magam, és azt kívánom, bárcsak megcsinálná valaki helyettem.

Szerintem természetes dolognak kéne lennie, hogy Valakinek van valami ötlete,  és 200 Ft-ja, meg fél óra meló és alkot valamit az utcán.



A zsarukkal milyen a viszonyod?

Kaptak már el, de mindig elengedtek, és be sose vittek. Ha sima ragasztásról van szó, akkor szó sincs róla, hogy bevigyenek. Volt, hogy lúzer módon Szegeden a körúton, amikor kicsit besörözve a rendőrörs előtt egy táblára felragasztottam egy kutyát, akkor kiszólt a rendőr, hogy jöjjön csak be...

Amikor meglátják a graffitis festéket, akkor mérgesek lesznek, és rögtön az az alapállás, hogy megyünk be a rendőrségre de mikor kiderül, hogy nem tagelek, sőt még fikázom is azokat, és amit csinálok, az az ellen van, akkor elengednek.

Ha nagy plakátot tettünk fel, vagy ha a táblát tettünk értelmetlenné, vagy csavaroztunk fel, akkor még nem kaptak el. Szociálpszichológiai közhely, hogyha minél feltünőbben csinálod, minél többen látják, akkor nem gondolják, hogy valami illegált csinálunk.
Például Szegeden amikor az emléktáblákat fújtuk fel, akkor Majális volt és senki nem szólt, tök nyugisan ment az egész.



Szóval utálod a tegeket?

A tegekkel nem tudtam megbarátkozni. A célja, hogy minél többen lássák, pedig sokan nem is tudják elolvasni, értelmezni.. Mára ez is eltávolodott az eredeti jelentésétől. Ami az 50-60-as években volt a négereknek Amcsiban: Köcsögök itt vagyunk és lássátok! és összebaszom a te tulajdonod!

Most a kertvárosból bejön a gazdag gyerek és összebassza a belvárost tegekkel, mert nem a romák tegelnek, hanem a pénzesebb réteg. És akkor marad a kaland, meg az adrenalin, meg a respect egy bizonyos rétegtől.

Az igaz, hogy a falfirkák  98%-a az teg, de vannak jó dolgok is. Például nem lenne gond a graffitivel, ha csak vonatokat fújnának...

Eleve negatívan állnak a graffitihez, és ha látja valaki, hogy fújsz valamit, akkor rádhívja a zsarukat.

A tegekről még annyit: a hip hop kultúra olyan tág, hogy teljes életet lehet élni benne és bele lehet ragadni. Ruhák, sport, zene, játékok stb., és ott el lehet érni respectet a tagekkel, és ott csak az számít, hogy ők mit mondanak.

Van-e különbség Budapest és Szeged között street art tekintetében?

Van. Pl. az A4-es plakátok nem működnek úgy, nem veszik annyira észre a lerobbant belvárosban.

Szegeden hamar elfogyott a szabad felület, a belváros teljesen fel van újítva, arra meg nem ragasztok. Különbség az is, hogy ott van rengeteg egyetemista, akinek van 25 óra szabadidejük és sétálnak a városban és észreveszik a kiragasztott cuccokat.
Azért viszont jobb Budapest, mert itt minden lepukkant, és sok helyre lehet ragasztani, de nehezebben is veszik észre.

A kérdés az, hogy mi az amit Budapesten-en észrevesznek. Sokkal magasabb az ingerküszöb.



Mi a véleményed a street art galériákba vonulásáról és üzletté válásáról?

Ez nem annyira illegál, veszélyes, mint az imidzse sugallná. Az csak plusz értéket ad neki, hogy valaki illegálba csinálja. A street artot körüllengi az illegalitás bája. Sok street artos, akinek ismert a neve, meg kiallít, annak ki van takarva a szeme, vagy csukjában van, mint Banksy, akiről senki nem tudja kicsoda.

Én ezt elszúrtam a választásos kampánynál, elkezdte pörgetni a média, mert nyilatkoztam stb...

Aki ismertebb street artos lesz, az kiállíthat galériákban vagy a saját logóját pörgetheti mint termék, nyomathatja pólóra, ami szerintem szembemegy a street art alapvető mondanivalójával.

Ha a kis befuttatott állatka felkerül egy pólóra, és megvásárolható, akkor annak lesz a reklámja és akkor nem különbözik egy penny marketes figurától, ami ugyanúgy ki van ragasztva mindenhova és árul valamit.  Csak ez szubkulturális biznisz és coolabb imidzse van.

A másik: Ha van egy kis figura, ami amúgy semmi extra, a rajzfilmekben is ilyet lehet látni, ami kint van a városban és tök jó, szerethető, de ha ez bekerül a galériába, felfújja egy falapra és folyatja a festéket, annak, értem, hogy meg van az utcáról hozott respektje, de nem a legszerencsésebben mutat kiállítva.

Tök felesleges, erőlködés.

De van olyan is, aki tök faszát fest, pl a Stark Attila, akinek a képei is jók.

A street art visszafoglalhatná az utcát a céges borítástól, azt a kis helyet, ahol még nincs reklám, megtöltheti mással, érdek nélküli és aztán szabadon értelmezhető lenne. Például a kis nyuszi, hogy mit keres ott? Na és ezt tök elrontja, ha termékké válik. Persze az ellentetjét is meg lehet magyarázni, hogy miért ne kaphatna egy kis pénzt, de én így gondolom.

Lehet, hogy én látom így, de ha az ember pénzért csinálja, akkor a kreativitás megcsappan, és ugyanazt a figurát nyomatja, mert azt kell, de az unalmas lesz egy pár év múlva.



A matricákkal hogy állsz?

Azért olyan a street art amilyen, mert itt semmifajta szűrő nincs, főleg Szegeden, ahol mindenki úgy érezte, hogy tud matricát csinálni és kiragasztgatja. Ami alapvetően tök jó...
Külföldön volt, hogy ráragasztgatták a szar matricákra: Keep your art for yourself!

Nálunk például egy security cég kattant rá a matricákra, biztos valami puszipajtás volt, és teleragasztgatták az önkormányzat előtti táblákat is a kerek matricákkal.

A matrica a szubkultúra grafikai dekorációja lett, bevette magát olyan helyekre, ahol laza vagy szívós fiatalok pörögnek, esetleg drum n bassesek, rapperek és még sorolhatnám. Sokszor designelem lett belőle, de azért folyamatosan változik.

Hova fog fejlődni az utcai művészet?

Azért van könnyű helyzetben a street art mert, amit kiraksz mondjuk 20000 Ft-ért, és másnap leszedik az nem akkora baj, hiszen azt sokan meg tudják nézni a neten, többen is, mint élőben látják.

Installációk, boltok kirakata is átalakítható. Az embereken múlik, hogy mihez nyúlnak. Vannak próbálkozások és jó dolgok is.

Mit szólsz a mai magyar művészeti élethez?

Régen az elité volt a művészet, aztán az avantgárd során a polgárságé lett. Aztán próbált megújulni, jött a performansz, fluxus, mérart stb...amire ma nem sokan emlékeznek.
Ma ott vagyunk, hogy van egy szűk kör,a képzőre járók, galériatulajdonosok, kurátorok, tanárok, akik egymás cikkeit olvassák, egymás kiállításaira járnak stb...más nem nagyon jut ki onnan.És a mai átlag magyar például nem tud mondani 3 ma élő hazai festőt.

De az látszik a művészvilágon is, és ezért elkövetnek mindent, hogy populárisabbá tegyék.



Vannak utcaszépítő kampányok, versenyek. Ezekről mi a véleményed?

Például itt vannak a homeless elefántok..ezeket én nem értem.
Volt a parkolóórás cucc, ami tök igénytelen, a matrica simán lejön. És a designra még rákerültek a reklámok is, ami így teljesen értelmetlen dolog.

Talán az ARC-ot látják a legtöbben, ami jó, csak az kiállítás és elkülönül, és tudod róla, hogy vicc, és nem kell komlyan venni, így nem üt akkorát, mintha a 100 plakátot itt-ott elhelyeznék a városban. Akkor nagyobbat szólna, és nem mindenkinek esne le, hogy mégis mi is ez.

Van a Lövölde téri plakát is, ez tök jó, csak az nagyon művészetbe fordul. A mostanit már én sem értem. Designos, meg otthon jól mutat, de semmi több...

Voltak negatív megnyilvánulások a munkáid iránt?

Szegeden volt egy csávó, aki ráállt arra, hogy krétával átfirkálja a graffitiket, matricákat, rengeteg munkát ölt bele, máig sem tudjuk, hogy ki lehetett.

További interjúink, ha olvasnál még:

BudhaTomi 1.rész
BudhaTomi 2.rész
Császár Norbert
Yoghürt
Szyksznian Wanda