Háát..., viccnek is, széknek is gyenge.

A disznóvicc részét nem vettem észre, és most hogy mondod, se ugrik be, vagyis nem kattan be, nem jön össze... amit érzek a székkel kapcsolatban az fura módon az, hogy kényelmetlen, mert az elűlső lábak lábbujhegyen állnak, és ez azt az érzetet kelti, mintha instabil volna az ülőalkalmatosság, pedig biztos ki van találva hogy hogyan ne legyen az, mégis ez jut róla eszembe... a 13.000 dolcsi egy műanyag alkalmatosságért kicsit sok (mert gondolom műanyag... még az öntött műanyag szagát is érzem ahogy ránézek a képre) szóval hacsak nem korlátozott számban kapható a mester saját kézjegyével, nem tudom mi kerül rajta ennyibe.. (ja tudom, a legyártása, de gondolom az ilyesmit csak pénzes sznobok vesznek).. Egyébként minden bútor, ami testrészekkel manipulál, mahinál idegesít az ambivalenciája miatt, még szoborban se bírom az ilyesmit (kimérát)az ellentmondó kettősége miatt, úgyhogy én akkor se tartanék ilyet a lakásomban, ha ingyen adnák... viszont kösz, hogy feltetted a képeket.. más érdekes dolgokat is láttam már itt.. majd még jövök látogatóba

jav: lábujjhegyen

oázis te vagy a megtestesült ártatlanság. attól disznóvicc, mert a lábujjhegyen álló lábak valószínűleg egy alacsonyabb termetű hölgyet stilizálnak, aki azért áll így, hogy a mögötte lévő valószínűleg magasabb termetű úriember kényelmesen 'megtámaszthassa' hátulról. próbáltam finoman fogalmazni, remélem ennyi segítség elég. régebben is írtunk lábas székekről... az sem éppen átlagos lakásbútor http://mindennapibetevo.freeblog.hu/archives/2008/12/01/Szurrealista_minimalizmus/ a borsos ár mögött rendszerint a termék/márka/formatervező bújik meg, nem az anyagár. bele sem merek gondolni mekkora haszonkulccsal értékesítenek egy ilyen ülőalkalmatosságot. Szuperapu: az ár az, ami nem gyenge