Már teleraktam a hűtőmet M.E.G.A.-s kajákkal, tök jó olcsón vettem őket egy parkolóban. Az ürge, aki a Zsukk hátuljából árulta a különböző ínycsiklandó élelmiszereket, megesküdött, hogy teljesen eredeti a termék, és biztos benne, hogy eláll kétezertizenkettőig. Ez már tuti, de nyugodtan nézzem meg a csomagoláson. Csak tutira megyek.
Kínált még egy kis német import szemétbálát, de én elutasítottam ezt a remek ajánlatot, arra hivatkozva, hogy hamarosan elhagyom ezt a kis országot, egy még kisebbe költözöm és hát így nem tudnék vele kellően foglalkozni.
A napokban lassan körvonalazódni látszik a jövőm is, egy már teljesen biztos: nem leszek élsportoló. Már csak az akadályozna meg benne, hogy az állam nem akarja finanszírozni a kórházi ellátásomat. Akkor meg minek nyerjek nekik aranyérmet? Glória a fejem fölött, lábamon meg gipsz az én pénzemből. Hehe, ha kicsesztek velem, akkor én is veletek!